2. rész

Arra eszmélek hogy rettenetesen melegem van. Lassan nyitom ki pilláim, ám a kép amit látok elég érdekes. Többnyire még elsőre csak vakító fényt látok, amitől kis híján meg is vakulok. Amint kicsit kitisztul a látásom már fel tudom fogni hogy perpillanat egy kórházban vagyok. De hogy kerülök én ide? Jaaa, amint eszembe jut hogy mi is történt többnyire megnyugodok, de hogy utána mi történt az homályos. A mellettem ülő személyre nézek amikor kétszeresére nyitom a szemem. Az alezredes személyesen, de az a fejszerkezet amivel bámul a semmibe már kicsit érdekesebb. Majdnem felnevetek ahogy meglátom milyen "bájosan" bámul, kissé elnyílt ajkak, félig lecsukott szemek, de még így is látszik a szemében az "értelem". Megszólalnék, de hirtelen nem jön ki hang a torkomon és perpillanat úgy festhetek mint egy bulémiás hal. Minden erőmet összeszedve nyögöm ki ezt a mondatot.
-Mi olyan érdekes arrafelé?-kérdezem és kezdek én is ugyanabba az irányba nézni mire kis híján leugrik a székről, úgy meglepődik.
-Áh, semmi. Jobban vagy?-kérdezi félénken(?)Mi ez a nagy hangulat váltás?
-Azt hiszem. De hogy kerülök ide? Azon kívül, hogy össze estem.
-Nagyon le van gyengülve a szervezeted arról nem is beszélve, hogy tegnap be is lázasodtál. Na meg, jó sokat aludtál.-ecseteli nekem a legkisebb mértékben sem fényes helyzetem.
-Mert mióta aludtam?-nézek rá bambán.
-Két napja csak húzod a lóbőrt.-még mondott utána valamit de azt már nem értettem.Ezután viszont csend következett, ő csak hümmögött én pedig elgondolkoztam, hogy hogy lehetek ennyire szerencsétlen. Eszembe jutott hogy még azt az egyet nem tudom hogy mikor fogok innen kijutni.
-Mr. Kim....vagyis...alezredes...-túl hülyének tűnök, segáz.
-Namjoon, csak Namjoon.-ahha.
-Szóval, mikor fognak kiengedni?
-Még egy hét, ha minden jól megy. De azután mindent be kell pótolnod. Az edzéseken pedig kétszer akkora erővel kell dolgoznod mint a többiek.-mondja nagy beleéléssel, mire kissé megílyedek.-Bocsánat.-majd lehajtja a fejét. Már azt hittem elaludt mire hirtelen feláll a székről és a homlokomra tapasztja ajkait, amit én nem tudok mire vélni, majd suttogva megszólal.
-Hál' Istennek, nem vagy lázas.-kicsit elhúzódik, éppen hogy a szemembe tudjon nézni, valamit megcsillanni látok a szemében és elkezd az ajkaival közelíteni az enyémek felé de amikor már csak egy hajszál választja el őket, hirtelen elhúzódik, megrázza a fejét és kiront a kórteremből. Ez meg mi volt? Nem sokkal később egy hatalmas ordítást hallok és hogy valaki a falba üt ököllel. Mi lelte ezt? Az egy dolog hogy kórházban vagyunk de ennyire ne. Nem tudok sokáig gondolkozni rajta mert Kook és a kigáncsolós barátunk vele jött. Ennyire jóba lettek volna? Kook bejött teljesen az ágyam mellé és leült arra a székre ahonnan nemrég Namjoon állt fel. A másik jómadár pedig az ajtóban toporzékolva gyűrügette a felsője alját.
-Szia Csipkerózsika! Felébredtél a herceg csókjától?-majdnem eltaláltad.
-Szia..sztok! Muszáj itt rontani a levegőt?-mindig csipkelődünk, de csak szeretetből, semmi rosszindulat nincs bennünk.
-Höh, csak meg akartuk nézni hogy vagy erre meg leoltasz. Na szép.
-Nyugi van, tudod hogy szeretlek.-nézek rá mosolyogva és belebokszolok a felkarjába. Azt veszem észre hogy az ajtóban szobrozó srác megindul az ágy felé majd egyszer csak Kook megszólal.
-Na, hát akkor ismerkedjetek össze vagy amit akartok, én leléptem.-azzal ki is ment az ajtón.
-Szia! Először is nagyon sajnálom amit tettem igazából annyira szerencsétlen vagyok hogy az már szinte fáj. Nem akartam hogy eless, sőt semmit sem akartam csak összejött.-hadarta ezt el mindet egy szuszra, ami már inkább rapnek hatott, én meg leblokkoltam és szerintem jócskán kiült az arcomra is.
-Jól vagy?-kérdezte és meg lebegtette a kezét a szemem előtt.
-Ohh..ahha.-mondom elgondolkodva.-Először is, kezdjük ott hogy, hogy hívnak?
-Min Yoongi.-vágja rá szinte azonnal.-De csak Suga.
-Oké, Suga. Na akkor, kérlek szépen mondd el még egyszer lassabban amit az előbb mondtál.
-Bocsi, ha ideges vagyok általában túl gyorsan beszélek.-és megint elmondta amit elsőnek is.
-Oh, na így már értem, tehát szerencsétlen vagy-mondom neki mire ílyedt szemekkel néz rám-nyugi, csak viccelek. Egyébként én is sajnálom, amit kaptál csak ez így nálam alapba jön. Kissé agresszív vagyok, ez van. Kook-ot se tudnám bántani de néha mégis megteszem, de már megedződött a gyerek.-kezdek el neki mesélni mintha 5 éve ismernénk egymást. Még elbeszélgettünk erről arról aztán még közben az is kiderült hogy Namjoon fog kiképezni. Aztán elköszönt és én pedig lassan elaludtam. Másnap is ugyanúgy telt, kivéve hogy Namjoon most nem jött be, aztán a hét végig így telt és végül visszamehettem a laktanyába. Beértünk a házba amikor is az ágyamon egy fehér boríték pihent.Kérdezném Kook-tól hogy mi a bűbánat az mire ezt súgta oda.
-Az alezredes hagyta ott neked még délelőtt de azt mondta ha más hozzá ér már mehet is haza.-na ezzel biztos ráílyesztett néhány srácra, na szerintem ez még viccnek is rossz. Leülök az ágyra és elkezdem felbontogatni a levelet amiben csak annyi áll hogy nem kell még részt vennem a többiekkel az edzéseken de reggelente futnom kell 3 km a laktanyán belül, persze. Na én meg azt utálom a legjobban. Fintorogva ránézek Kook-ra mire ő csak elneveti magát és lehuppan mellém.
-Milyen volt pihenni?-kérdezi mosolyogva.
-Őszintén, te minek örülsz?-kérdezem tőle.
-Semminek. Mert minek kéne?-automatikusan visszakérdez. Nekem itt valami bűzlik.
-Te, ha valamit csináltál a cuccommal én kinyírlak.-puszta szeretetből.
-Jól van, nyugi van.-azzal semmilyen meggondoltságot mutatva előhúzza, egy darabban, z összes cuccom amit hoztam valami trutyival jól beáztatva.
-Mondd, te normális vagy? Kinek volt ez a zseniális ötlete.-kelek ki magamból és már azt sem tudom hogy hol a fejem.
-Ne..nekem.-mondja már kisebb habozás után. Annyira bírom hogy megcsinálja a hülyeséget és utána még be is vallja, sokszor van egy olyan érzésem hogy amikor valamit csinál amiért puszta kézzel cafatokra tépném(nyugalom, ez sosem fog bekövetkezni)akkor testben ott van de hogy lélekben is tanúsítson valami értelmes dolgot, hát, kész csoda lenne. Amint visszarázódom az itteni világba, kis sokk-ként ér hogy ugyanolyan ábrázattal áll előttem és ugyanúgy fogja a ruhacsomagot.
-Ki fogsz nyírni?-kérdezi kiskutya szemekkel.
-Ohhó, én sokkal rosszabb büntetést gondoltam ki neked.-nézek rá és egy gonosz mosolyt villantok mire beugrik neki mire gondoltam.
-Ugye...ugye nem?-kérdezi félve óvatosan az ajtó felé tolatva.
-De, de. Szépen fogsz valami edényt, vagy addig kutatsz amíg nem találsz olyan dolgot amibe tehetsz vizet és szépen kisikálod az összeset, HOL-NAP-RA!-mondom el neki mire szabályosan lefehéredik.
-Na jó, még nem piszkállak, de reggel amikor kelek kelni fogsz te is és addig míg nem fejezed be a mosást ki nem mész a házból.-parancsolgatásnak tűnik holott csak ez egy aprócska büntetés, ahhoz képest mit csinált. Mert gyakorlatilag nem tudok semmit felvenni. Kivéve a pizsamámat amit a takaró alá vágtam be még aznap reggel. Az idilli pillanatunkat Suga zavarja meg amint bejön és és megáll mellettünk, amint meglátja Kook kezében a ruháimat, elkezd röhögni ami már-már nyerítésbe megy át, ránézek és abbahagyja.
-Csak azért jöttem hogy szóljak, kajaidő van.-mondja még mindig mosolyogva. Kook megfogja a ruháimat és egy kecses mozdulattal bevágja kifele menet a sarokba, ami viszont a falon csattan és az arcomra csapódik abból a trutyiból ami összetartja az egészet. Ránézek Kook-ra egy "most-úgy-kyinyírnálak-de-tényleg" arckifejezéssel és letörlöm az arcomról. Kilépve a házból majd keresztül vágva az egész területen elérkezünk a kantinhoz. Bent olyan hangzavar van hogy a saját gondolatomat se hallom, beállunk a sorba, megkapjuk a kaját és leülünk az egyik asztalnál. Nem egy éttermi kosztra vágytam de ez ami elfoglalja a tányérom egy részét, és már szinte úgy néz ki hogy bármelyik pillanatba lába kelne és elszaladhatna. Valami ragadós, nyúlós izé-bizé amitől még a kutya is vonyítva szalad el és éhen döglik. Kanalamat visszateszem a tányérba és nézem ahogy Kook és Suga is fintorogva nézi a tányérjukban lévő maszlagot. Egyszer csak Suga megszólal.
-Figyi, vigyük vissza ezt a "kaját", a táskámban van rendes kaja.-ezt ahogy kimondta és állt is fel. Odavittük a gyűjtő pulthoz a tányérokat és rohantunk vissza a házhoz a  kajáért. A házba beérve Suga előkapta a táskáját ami szerintem kb. 2 heti élelmet foglal magába, majd lehúzta cipzárt, és tényleg ahogy gondoltam, dugig volt a táska mindenféle kajával. Sőt a sok zacskós cucc közül még egy ezüst ételhordót is előkapar amitől én a padlóról kaparom az állam. Az egy dolog hogy én is hoztam kaját, amiről a fiúknak nem muszáj tudniuk, de ez szerintem sok. Jongkook viszont mindjárt keresheti a szemgolyóit mert már tényleg úgy néz ki mintha ki akarna esni. Suga még pakolászik valamit utána megszólal.
-Jó étvágyat!-mondja majd Kook is megismétli, magához vesz egy chipset és elkezd enni. Suga már majdnem betermelte a kaját amikor megszólal.
-Te nem eszel?-kérdezi miközben szürcsöli be a szájából kilógó tésztát.
-De..-azzal megfogok egy zacskó chipset és az ágyamra vetődve fekszek el rajta majd elkezdem én is enni. Ahogy befejeztük a "vacsorát" Suga összepakolta a kajáját, Kook pedig eleget téve a "kérésemnek" elkezdett keresni valami kis edényt hogy ki tudja mosni a ruháimat. Ahogy ezen gondolkoztam hirtelen olyan fáradság tört rám hogy ha nem az ágyamban fekszem én összeesek, így viszont csak megemeltem a takarót, jól bevackoltam magam és nem sokkal később az álmok mezején jártam.
~Másnap~
Kelletlenül másztam ki a ágyból, igaz nem is olyan nagy csoda ez amikor az ember hajnali négykor kel fel. Tekintve hogy ruhában aludtam nem kellett sokat készülnöm. Még félkómában mennék kifelé a házból, de valaminek ütközök és szinte orra bukok benne.
-Nem tudnál vigyázni!-szól rám Kook, hát üpsz.
-Sorry. Amúgy meg ha nem trutyizod össze a ruháimat akkor nem kellene ezt csinálnod. Tudtad?-fordítom felé a fejem de őszintén szólva nem látok semmit. Nem szól semmit, én pedig szó nélkül kimegyek a házból. Kicsit felrázom magam és el is indulok. Az elején még kocogok, ám egyre gyorsabb tempóra váltok. Lassan lefutom az 1 km-t mire elkezd szakadni az eső. Nem ám ilyen szép lassan hullik, hogy szinte meg sem érzed, áhh, dehogy. Mire be tudtam menni a főépületbe akkorra már bőrig áztam. Levettem a fejemről a csukját mire egy kicsit tudtam tájékozódni. Hallottam hogy valaki van bent, ám amikor valaki a nevem ordította és hallottam egy tompa puffanást már aggódni kezdtem. Csak nem Namjoon? Elindultam a hosszú folyosókon hang irányába. El is érkeztem egy kis szobához aminek az ajtaja résnyire nyitva volt és éppen beláttam. Bent egy íróasztal volt, egy szék és két szekrény. Az elrendezése már kicsit érdekesebb volt, az asztal többnyire még a lábain volt, de a tejéről minden le volt söpörve a földre, a szék felborítva keresztbe az egész szobán. A szekrények fiókjai kihúzva és a papírok belőle szanaszét repültek az épp kitépkedő egyén kezéből. Lassan kivetem hogy tényleg Namjoon akire rájött az 5 perc. Abbahagyta a szekrény "ki belezését" és a falba vert ököllel majd egy könnycsepp gördült le az arcán. MI LEHET VELE? El akartam menni, én tényleg el akartam menni de a földbe gyökerezett a lábam. Épp elkezdtem imátkozni hogy ne vegyen észre, erre mikor felkapom a fejem......pont a szemembe nézett.

1.Rész

Arra ébredek hogy a busz egy óriásit fékez én pedig telibe fejelem az előttem lévő ülést. Visszaestem az ülésembe és elkezdtem tapogatni a homlokom majd észreveszem hogy az eszeveszetten röhögő taknyos az én legjobb barátom, mellettem ül. Viszont ahogy észreveszi hogy őt nézem az arcvonásai rendeződnek és elindul a buszról lefelé. Éppen lelépnék az utolsó lépcsőfokról amikor valamelyik barom elém teszi a lábát én pedig kecsesen pofára vágódnék de még éppen meg tudom tartani magam és felegyenesedem majd meglátom a gúny mosolyra húzott fejét mire éppen csak megfogom a pólója gallérját és lelépve a buszról elkezdem bámulni. Tehetetlen ilyen esetben, nem tud semmit tenni. Elkezd kapálózni mire sípcsonton rúgom és elengedem de nem tud talpon maradni, a földre rogyik és úgy tapogatja a rúgás helyét.
-Még mindig vicces? Tahó!-felnéz rám de nem szól semmit. Ki veszem a buszból a bőröndöm és a bejárat felé vesszük az irányt, fél úton viszont Kook valahogy mellém keveredik.
-Meg ílyedtek tőled.-súgja oda nekem mire felnevetek.
-Kik?-nézek rá kissé bambán.
-Mindenki!-vágja rá mire megint rám tör a röhögő görcs.
-Jól teszik.-veregetem vállon mire egy kissé ílyesztő kinézetű parancsnok állít meg minket a bejárat előtt.
-Üdvözlöm a taknyosokat! Előre kijelentem hogy ez nem valami óvoda esetleg bölcsőde, hogy itt pátyolgassunk akárkit is. Aki nem érzi elég jónak magát, vagy már esetleg betojt akkor fordulhat is vissza, nincs szükségünk anyámasszony katonáira. Na, valaki lelép?-csend és hullaszag, senki nem mozdul, vagyis de. Vagyis majdnem, az aki ki akart gáncsolni a buszról lefelé, ő elég nagy vacilálás közepette van de mégis marad.
-Ennek örülök! Vagyis majd meglátjuk ki marad és ki megy. Két hét múlva ugyanis még néhány nyuszitól el fogunk válni. Elintéztük ezt is viszont akkor én most bemutatkoznék. Kim NamJoon, alezredes vagyok.-itt még mellé állt egy másik-Én Ah SeokJin százados vagyok.-visszavette a szót az alezredes-Ma fognak beköltözni majd egy gyors felmérés szerint kétfelé fognak válni, az egyik csapat SeokJin kezei alatt fog munkálódni míg a másik az én vezénylésem alatt lesz kiképezve. Értve vagyok?-mindenki egy egyhangú "igen"-nel válaszolt.-Akkor menjünk be!-belépünk a szürkére mázolt vaskapun. Bent viszont egy óriási nagy terep tárul elénk, az egyik oldalon épületek sorban, a másikon viszont kemény kiképző pályák sorozata.
-A lakóegységekben 6-ossával lesznek elhelyezve.-majd véletlenszerűen lettünk szétosztva. Az a kis nyomi is mellénk lesz beosztva, ja igen Kook még mindig mellettem van. Az az érzésem hogy az a bunkó nem fog rólam leakadni és kellve-kelletlenül mellém lesz beosztva. Ki kellett húzni hogy ki melyik házban lesz, mi a 4-es számút kaptuk. Odamentünk a házhoz és ott is ki lett sorsolva ki hol alszik, három emeletes ágy van egy házban.Köztudottan utálok felül aludni, így pechemre persze hogy egy felső ágyat húzok ki. Jongkook viszont lentit így cserélünk. Bemegyünk a házba és ami elém tárul az kész halál, a pókhálók olyan szépen keresztezik a ház teljes hosszát mint egy gyönyörű alkotás. A por vastagságára már akkor rájövök amikor a kis "kigánycsolomazeggyiketmertazhúdebuli" elkezd köhögni, de olyan mértékben hogy azt hiszem megmutatja belsője teljes tartalmát. Az ajtóval szemben lévő ágyat választom amikor Kook egy kecses mozdulattal repül egyet és kiköt a felső ágyon. Éppen pakolnék ki amikor Mr. Kim bevágja az ajtót majd elordítja magát "GYÜLEKEZŐ!" azzal megy tovább. Felállok az ágyamról mire Kook is akkor dönti el hogy na most akkor ő is elindul és a nyakamba köt ki.
-Te beteg állat! Szállj már le rólam!-én ordibálok rá ő meg csak mosolyog majd kis idő után elkapja a röhögőgörcs és nem tudja abbahagyni. Kilépünk a házból és a kinti képnek teljesen olyan feelingje van mint egy hangyaboly. A srácok teljes összevisszasága még az én arcomra is mosolyt csal. Nemsokára feltűnik a két parancsnok.
-Most mindenki megkapja a katonai ruhát és 5 perc múlva itt állnak előttünk, értve?-elhangzik az egyhangú "IGENIS" majd bő 20 percbe telik míg mire megkapja mindenki a rá való ruhadarabot és máris rohanunk vissza a házakba átöltözni. Nem kínlódhatok így a fiúknak háttal felvettem a felsőt és a nadrágot majd a bakkancsot és a sapkát és az a legmeglepőbb hogy én lettem kész a leghamarabb. Kilépek a házból és ugyanott látom a két parancsnokot, meg se mozdulnak, rezzenéstelen arccal néznek előre. Lassan de biztosan közeledek feléjük, ám egy óvatlan pillanatban valaki a hátamra veti magát és próbálom magunkat megtartani és egy kis idő után sikerül is de azonnal le is ugrik a hátamról majd egy szempillantás alatt 180° fokos fordulatot veszek és Kook-ot látom visszafelé szaladni. Játszunk mi még szilvásdit! Mire odaérek már egy páran ott állnak. Nem sokat kell várni mire egyszerre-csak azt nem tudom hogy-elordítják magukat.
-AZ UTOLSÓ 5 EMBER 100 FEKVŐTÁMASSZAL GAZDAGODIK!-fél perc múlva úgy törnek ki egyik-másik házból mintha égne, 1 perc alatt már sorban álltunk és vártuk hogy melyik kiképző pályát kapjuk.
-Mindenki egy pályán fog végigmenni, még most, hogy szét tudjuk osztani a társaságot. E a pálya állni fog egy szögesdrót szőnyeg ami alatt végig kell kúszniuk majd egy fal amire egy kötél segítségével fel kell mászniuk, le kell ugrani a másik oldalon majd jön 2 km futás és egyelőre ennyi. Rajtra indul mindenki. Meg értette mindenki?-"IGEN" ordítja mindenki.
-Hát akkor...RAJT!-azzal mindenki mint aki hülye neki iramodott, Jongkook belefejelt szabályosan a szögesdrót alatti agyagos, sáros trutyiba, de nem nagyon foglalkozott vele, letörölte az arcáról és mászott keresztül a több mint 20 méter hosszú szögesdrót alatt. Lassacskán beelőztem, mikor viszont felmásztam a falra és le akartam ugrani akkorát hasaltam a földre hogy még én is majdnem elröhögtem magam. A 2 km-res futás viszont halál volt ezek után de így is én lettem az első. Amint viszont beértem éreztem hogy összecsuklik a lábam és a földre rogyok, ezek után viszont se kép, se hang....

Bevezető

Sziasztok! Vagy mi....... Nem nagyon szoktam ismerkedni de most megteszem és végigkövethetitek mit hozok össze a katonaságban. Végül is semmi extra de majd meglátjátok és azt hittem mindenre fel tudok készülni de egy valamire nem, ez pedig a szerelem. Próbáltam elkerülni de nem jött össze, mint amikor a légy belerepül egy pókhálóba és nem tud szabadulni...én is így jártam, belekerültem egy csapdába ahonnan nem tudtam szabadulni. Majd méregként töltötte meg a belsőmet és egyre keserűbbé tette a napjaimat majd egyszer csak kiderült és megkönnyebül....hettem volna, de ezután jött még a java. Majd még találkozunk, addig is olvassatok sokat és legyetek jók!

Üdv:Hyun Joo



-Mindjárt megyek!-ordítok le szüleimnek. Beállok a tükör elé és a fejemre teszek egy baseball sapkát majd elindulok lefelé, de mielőtt a lépcsőhöz érnék a bekopogok a húgom szobájába.
-Mimi? Haragszol?-kérdezem és óvatosan benyitok és ekkor egy párna érkezik az arcomba.
-Kösz. Ezt vehetem egy igennek?-beljebb lépek és ekkor tűnik fel hogy korom sötét van az egész szobában. Felveszem a sapkám ami még a párnával való találkozás után végezte a földön.
-Mimi, ne máár!-megállok, gondolatom szerint a szoba közepén és próbálok tájékozódni a szobában. Lassan hozzászokott a szemem így megláttam ahogy az ágyában fekszik és rázkódik a válla. Odamentem mellé és leguggoltam majd elkezdtem simogatni a hátát.
-Mimi, miért sírsz? Azt ne mond hogy azért mert elmegyek.-mondom mire hirtelen felül és magához ölel.
-Héhéhé, lassabban, rád fogok esni.-mintha meg se hallotta volna, rántott egyet rajtam és rá is estem mire elkezdtünk nevetni.
-Te beteg vagy.-mondom még két feltörő nevetés között.
-Az lehet, de szeretlek és nem akarom hogy elmenj. Vagy megyek veled!-felül és telibe fejel.
-Nem jöhetsz még. Amint betöltöd a 18-at jöhetsz, addig nem.-mondom miközben megtapogatom az ütközés helyét.
-Lekísérsz?-kérdezem miközben feltápászkodok róla.
-Nem!-mondja durcásan.
-Ne gyere ide te.-megyek oda hozzá és ölelem meg. Hozzám bújik és nem akar elengedni.
-Szeretlek.-dörmögi a felsőmnek.
-Én is, de most mennem kell.-mondom és elengedem.
Hülyén hangozhatott ez az egész, de köztünk nem lehetne szorosabb kötelék. Arról nem is beszélve hogy sokszor a pasijának néztek ezért szakítottak vele. Nem szép de míg mentem lefelé a lépcsőn végig mosolyogtam. Már nem tudok mit tenni csak mosolygok az ilyen esteken. Az elején még magamra vettem az ilyen beszólásokat hogy: "Ez nem normális!", "Ez most fiú vagy lány" de még olyat is kaptam hogy "Szörnyszülött, a családja biztos utálja!" aztán meg kellett lepődniük. Arról nem is beszélve hogy nem tudtam a elvégezni a dolgomat vagy egyszerűen csak belenézni a tükörbe mert egyik helyre sem "illettem" igazán. Leértem a lépcsőn majd apu megfogta a bőröndöm és kicipelte a kocsihoz. Betette a csomagtartóba és miután mindenki beült beindította majd kitolatott a feljáróról és elindultunk a megadott helyre ahonnan indult a busz. Amikor már közeledtünk egyre csak nőttek az autók a köves út szélén. Apu megállt a sor végén majd kiszálltunk és nem szabadultam, anyu úgy összeszorongatott hogy hirtelen elgondolkoztam hogy meg van e még az összes csontom, épségben. Még mielőtt elengedett volna megkérdezte.
-Biztos hogy ezt szeretnéd?
-A lehető legbiztosabb.-mosolyogtam rá mire kaptam két puszit.
Apu előrehozta a bőröndöm és ő is megölelt.
-Szeretlek kislányom!-mondta és elengedett.
Megfogtam a bőröndöt és komótosan elindultam magam után húzva bőröndöm. Amint közeledni kezdtem egyből kiszúrtam Kook-ot amint nekem kapálózik, nem ám integetne, szabályosan mintha forgalom irányítónak készülne. Rá eresztettem egy csöppet a mostani életérzésemből és máris abbahagyta, szerintem kicsit összeszarta magát. Berakom a busz csomagtartójába a bőröndöm és leülök egy tetszőleges helyre és amint felért Kook elindul felém de amint ránézek kicsit előrébb megáll és leül ott.
-Kook, gyere már!-szólok neki mire hátranéz, megvillantja 100 wattos mosolyát és mellém tanyázik.
-Azt hittem hogy ma is gyilkolós kedvedben vagy.-ránézek és egyből abbahagyja a rizsázást.
-Gondoltam...-mondja magának én pedig beteszem a fülembe a fülhallgatót és lecsukom pilláimat.