Reggel korán felkelek, elmegyek egy kört futni, gondolkoznom kell ja és hát csodák csodájára megszerettem a futást. Éjszaka sokáig gondolkoztam és kirajzolódott bennem hogy mit is fogok csinálni. Daesung-ot kihívom, ököl az ököl ellen, nincs sok veszteni valóm, már az sem érdekel ha haza küldenek. Muszáj lesz vagy Sugát vagy Jongkook-ot küldenem, elsőre nem szabad hogy kiderüljön mit tervezek, de inkább Sugát küldöm, Kook-ot élve felfalná és még túl fiatal ehhez az egészhez. Matrica lenne belőle, néha tényleg idegesítő de azért jó fej, nem szeretném ha baja lenne. Végig gondolva hogy mit kéne üzennem Daesung-nak már vissza értem a házhoz és belépve az ajtón megláttam hogy mindkettő még húzza a lóbőrt. Leültem az ágyamra, úgy is az enyém mellett van a Sugáé is, még el sem kezdtem keltegetni amikor félig nyögve, félig pedig lehelve mondta ki álmában a nevem. Nem kicsit lepődtem meg, az ágyamon lehető legtávolabb ugrottam és ott próbáltam rendezni a lélegzet vételeim, ő pedig semmit nem törődve az ágy okozta nyikorgással fordult a fal felé. Jó negyed óra telt el mire közelebb mentem és elkezdtem keltegetni, óvatosan simogattam a vállát meg a fejét, de semmi. Már az jutott eszembe hogy lehúzom az ágyról mikor simogattam az arcát, de erre lassan elkezdte nyitogatni pilláit és mire kitisztult a látása maga alá rántott, sokáig nézett a szemembe kapkodva a levegőt, egy idő után viszont megszólalt.
-Uhh, bocsi. Elragadtattam magam.-azzal le is mászott rólam majd az ágy másik végébe húzódott és a haját kezdte el tépni. Fel ültem és óvatosan levettem kezeit a fejéről.
-Semmi baj, voltam már más helyzetben is.-mondtam miközben mellé ültem. Na most vagy soha, ha most nem mondom megbánom.
-Suga, figyelj. Segítenél nekem valamiben?-tettem fel a mindent eldöntő kérdést. Ha már itt nemet mond akkor vége van és mást kell kitalálnom.
-Talán. De miben?-kérdezi miközben fürkészi arcomat.
-Tudod, tegnap volt az a Daesung-os incidens és hát most ki akarom hívni, egy az egy ellen, de nem szabad megtudnia hogy én leszek ott. Csak kicsit megleckéztetem, ennyi az egész.-hadarom el gyorsan neki mire is gondoltam.
-Normális vagy? Az nem tűnt még fel hogy ő pasi, te meg csaj vagy, hm? Vagy az nem érdekel esetleg hogy matrica lesz belőled?-hadarja egymás után az érveket, de engem már nem is érdekel. Namjoon is ha lenne annyi bátorsága már rég jött volna és elmondja mi van vele, vagy mit érez, erre fel semmi. Ja, most meg Suga. Mi lesz itt velem?
-Nyugodj már le, nem vagyok én olyan puding hogy hamar ki lehet engem végezni. És nem lesz semmi bajom.-mondom neki egy biztató mosoly kíséretében.
-És mi erre a biztosíték?-kérdezi gyanakodva.
-Fekete öves karatés vagyok és taekwandoztam is. Ez nem elég?-kérdezem őszintén.
-Nem? Ez ellen még egy vállról indítható rakétavető is kevés lenne. Valami más?-kérdez vissza. Ennyire nem bízik bennem?
-Ennyire nem bízol bennem?-kérdezek sokadjára, lassan ár feljön a nap és még mindig nem vergődtünk zöld ágra. Nem mond semmit csak elkezdi rázni a fejét. Gondolkozás nélkül hajolok oda az arcához és nyomok orcájára egy puszit.
-Ez így már elég?-kérdezem tőle mire fogja magát, elhasal az ágyon és magára cibálja a takarót. Ezt ugye vehetem egy igennek? Hangosan felnevetek mire valamit morog a takaró alól, oda hajolok hogy haljam és még rá is kérdezek.
-Mit mondasz? Nem hallom.
-Jól van, megcsinálom. De mi mondjak és egyáltalán hova küldjem?
-A kantin mögé, ott amúgy sem lát senki. Ügyes kisfiú vagy te, kitalálod magadtól is.-paskolom meg ott a takaró kupacot ahol a fejét sejtem és rávetődök a saját ágyamra. A délelőtt viszonylag laposan telt, izgultam hogy mi lesz Eljön vagy nem? Remélem Suga valami jót talál ki és eljön, mert ha nem, őt fogom kilapítani. Ebéd után visszamentem a házba és vártam, mikor jön Suga hogy szólt neki és hogy ott lesz-e. Valakin le kell vezetnem a haragomat, valószínűleg ha Namjoon-t akarnám megverni ki is röhögne, utána meg nyolc napon túl gyógyuló sérülésekkel feküdne a kórházban engem meg egyenesen hazáig rugdosnának. Amíg ezen gondolkozom, Suga már jön is, fel ülök az ágyban és úgy nézek rá. Na most ugrik a majom a vízbe!
-Azt mondta ott lesz...-mondta és leült az ágyára.
-De mikorra mondtad neki?-kérdeztem izgatottan. Na most fogom agyon verni azt a kis szőkeséget.
-Egy óra múlva.-mondja majd grimaszba rándul az arca és elfekszik az ágyán és kezeit az arca elé teszi. Tudom hogy bántja a dolog, de nem tudok mit csinálni. Oda megyek az ágya mellé s leguggolok.
-Ugye ott leszel?-semmi válasz.-Kéééééééérlek!-rázom meg a kezét.
-Nem ígérek semmit.-dünnyögi.
-Nekem az is elég. Úgy is tudom hogy ott leszel.-mondom mosolyogva és visszafekszek az ágyamra. Aludnék, de minek? Annyira izgulok hogy végre meg mutathatom mit tudok, és Daesung-ot is móresre taníthatom. Már fél órával előtte ott ültem a kantin épületének dőlve és tépkedtem a fűszálakat. Daesung szőke feje már a távolban virított ahogy kinéztem az épület mellett. De nem egyedül jött. Suga, KINYÍRLAK! Mikor ide értek láttam azt a fölényes mosolyt az arcán, majd letörlöm a képéről.
-Nem gondoltam hogy csak így egyedül leszel ellenem, de mivel egyedül vagy még bennem is van annyi gerinc hogy ne többszörös erővel menjünk rád.-mondta negédes hangon.
-Na ne röhögtess!-és azzal talpra is ugrottam.-Benned gerinc? Hol? Hova dugtad?-kezdem körbe nézni minden oldalról.
-Meddig akarsz szórakozni, nem érek rád! Éppen egy póker partit csaptál agyon, szóval ha nem akarod feltörölni a képeddel a földet akkor sietsz mert különben megjárod!-megrecsegtette ujjait és kiköpte a rágót a szájából.
-Felőlem kezdhetjük.-mire ezt ki mondtam és körbe néztem, akkor láttam milyen sokan van a néző közönség. Ez nagyon nem jó, fel fog tűnni és egyből keresni fognak. Alapállásba léptem, magam elé emeltem a két öklöm és dühösen a szemébe néztem, kicsit meg inogtam de bírnom kell. Először engem ért egy jobb horog amitől még a szám is felszakadt, de rögtön meg ajándékoztam a sarkammal a bordái között mire feljajdult és az oldalához nyúlt.
-Csak nem fájt? Cöhh..-na ekkor vérszemet kapott és rúgni, ütni kezdett ahol ért és jócskán kaptam én is, többnyire a hasamba rúgott és ütött, de kapott a szemem is nem keveset. De nem lettem adósa, a térdét háromszor kirúgtam így már a földön feküdte és még próbált kigáncsolni de nem jött össze neki.
-Kelj már fel a földről! Vagy ilyen jóba lettetek? Nem hinném! Na gyerünk, elver egy......-na majdnem kimondtam mi vagyok, egy hajszálon múlt. Szenvedve de felkelt a földről, ám ahogy be akartam még egyet húzni neki, valaki megfogta az öklöm és a hátam mögé húzta a kezem és kegyetlenül fájt. A vállam fölött felnéztem és Namjoon-t véltem felfedezni, de most már nem a feje tetején volt a haja, hanem ki.....volt.....vasalva. Ez még viccnek is rossz, ám ez az igazság. Megláttam Jin-t is aki ebben a pillanatban ordította el magát.
-Ki kezdte?-csend, senki nem mondja hogy én voltam, ez kedves. Vagy csak félnek? Na ez vicces, vagy nem!
-AZT KÉRDEZTEM KI KEZDTE?-még hangosabban ordított, már az én fejem is bele fájdult.
-Én voltam.-vallottam be, de csak úgy hogy még csak éppen Namjoon hallotta. Namjoon már száz százalék hogy hallotta mert oda cibált Jin elé és megszólalt.
-Hyunjoo volt.-mondta már érthetőbben. Jin-nek csak grimaszba rándult az arca és elment mellettem én pedig utána fordultam.
-Miért van az, hogy nekem semmi büntetést nem szabtok, ellenben a többiekkel? Én is ugyan olyan vagyok mint a többiek!-dobbantottam egyet. Jin minden tudóan mellém nézett, tehát Namjoon miatt. Daesung-ot elvitték az orvosiba engem meg Namjoon a fő épületig kísért és oda is a szobájába majd leültetett egy székre.
-Ez mire volt jó, hm? Teljesen el ment az eszed?-mióta tegeződünk? Ja, meg van.
-És te? Neked mire volt jó az hogy szinte a széltől is védtél? Ha valamit akarsz mondani, akkor most mondd. Tovább már nem vagyok rá kíváncsi.-egyre idegesebb és idegesebb leszek.
-Le kezelem a sebeid és menj vissza házba!-mondja majd kihúzza az asztal fiókot és kivesz egy elsősegély dobozt. Le ül velem szemben és elkezdi letisztítani a szám széléhez száradt vért majd a szemöldökömnél ahol felszakadt, rá tesz egy seb tapaszt, majd komótosan visszateszi a fiókba a dobozt és csak néz rám. Fel állok a székből és elindulok az ajtó felé, már nyomnám le a kilincset amikor a szabad kezemet megfogja és megránt majd a falhoz passzíroz. Mondd ki! Vagy hagyd a fenébe.
-Tudod...áhh olyan furcsa. Nem egy kapcsolatom volt és még is most érzem magam a legfurcsábban. Sőt azzal sincs bajom hogy mind a ketten pasik vagyunk, de itt...itt nem fogadják ezt el.-mondja de még a szavába vágok.
-Mit mondtál?-lehet hogy most ült ki az arcomra az összes értelem ami belém szorult.
-Azt..azt hogy nem fogadják el...
-Az előtt!
-Hogy mind ketten pasik vagyunk.-na itt majdnem elnevettem magam.
-Én nem pasi vagyok!-mondom neki szinte mosolyogva.
-He?-értelmes vagy, mondhatom.-De..de hát akkor?
-Én lány vagyok!-még mindig nem hiszi el.
-Kom...komolyan?-kérdezi bizakodva.
-Mondani már mondtam. Mutassam?-néz rám és még mindig néz rám majd rátapad ajkaimra.
2013. november 1., péntek
2013. október 5., szombat
3.rész
-Miért nem ütsz meg, vagy röhögsz ki? Hmm?-erőtlen volt a hangja még is élesen hasította végig a levegőt. Amint viszont elérte a fülem a lelkem mélyén valami megmozdult. Hirtelen majdnem elsírtam magam. Ha ennyire szenved miért nem mondja el mit érez? Ezzel csak magának árt, de miért nem mondja el. Még mindig néztünk egymás szemébe amikor újra megszólalt.
-Ha, miért nem teszed? Meg tehetnéd...-nem fojtatta hanem megint csak belevert ököllel a falba amit már csak hallottam, nem bírtam tovább ott maradni. Nem tudtam tovább nézni, elindultam vissza arra amerről jöttem majd megvártam amíg elállt az eső és visszafutottam a házhoz. Az ajtón belépve Kook még mindig a ruháimat mosta. A többit meg kiterítette az ágyak közötti fa lécekre.
-Kook!-szólok neki.
-Hm?-mondja a ruháimnak.
-Állj fel!-utasítom. Meg is teszi és felém fordul. Nem szoktam ilyet csinálni de megöleltem, amikor kínom van általában hugit szoktam agyon ölelgetni de volt már olyan pillanat is amikor Kook-ot rohamoztam meg. Most is egy ilyen pillanatomban kaptam el szegényt. Kicsit meglepődött aztán visszaölelt. Annyira jól esik ilyenkor ha valakit megölelhetek. Namjoon kirohanása kicsit meglepett és rosszul is esett, elmondhatná és nem nagyon hadakoznék ellene. De nem, ő még szenvedni akar. Elválok Kook-tól majd rá mosolygok, megveregetem a vállát és megszólalok.
-Abba hagyhatod.-mondom neki miközben végig fekszek az ágyamon.
-De még van...-kezdené.
-Hagyd abba a mosást!-vágok közbe erélyesebb hangnemben.
-..kettő.-befejezi a félbe vágott mondatát, megtörli a kezét és ő is lefeküdt az ágyára majd kis idő múlva megszólal.
-Mi történt ami ennyire megrázott?-kérdezi halkan.
-Ne firtassuk, majd ha itt lesz az ideje elmondom.-válaszolok és átfordulok a bal oldalamra. Hirtelen eszembe jut Suga.
-Suga?-nézek Kook felé.
-Nem tudom, nem sokkal utánad eltűnt és nem is mondta hova ment hiába kérdeztem.
-Ohh..-ez fura, ezelőtt is feltűnt hogy valami nem stimmel de kezd gyanús lenni a dolog. Nem kell levágni a hajunkat, még egy szőke srácot is láttam ami még furcsább. És most ez is, az egész terület tisztára kihalt volt, sehol egy lélek. Ahogy tovább gondolkozom még több kérdés gyűlik össze és már el is álmosodom. Arra kelek hogy valaki rázza a vállam de nem tudom ki az, ismerős a hangja de nem tudom ki lehet az. Lassan nyitom ki a szemem és meglátom magam előtt Namjoon fejét. MOST MI VAN??? Hajnalba még vergődött most meg mintha mi sem történt volna, jön és felébreszt.
-Azt hittem már megint el ájultál..egyébként azért jöttem mert nem úszod meg a 3 km futással, beiktatunk más fajta edzést is csak kicsit lightosabbat, úgyhogy szedd össze magad és gyere 10 perc múlva a fő épülethez.-ezt gyorsan elhadarta, majd kiment az ajtón. Kicsit összeszedtem magam és elindultam a főépület felé, Namjoon kint várt az ajtónál. Bemegyünk majd megint több kanyargós folyosón végig megyünk és belépünk egy edzőterem féleségbe.
-Itt fogsz addig edzeni amíg fel nem épülsz, de csak alap feladatokat kell csinálnod.-mondja kiimérten majd odamegyünk egy futópadhoz és elindítja 3-as fokozaton majd rálépek és így megyek egy fél óráig majd egyre feljebb viszi a fokozatot és a legvégén már a tüdőm kiköpve futok. Erre leállítja én meg majdnem levágódok róla, hát nagyon kedves vagy, köszi. Még emeltem súlyt is aztán mehettem kajálni és végül beestem az ágyba. És ez ment végig egész héten amíg még "betegnek" voltam titulálva. Éppen nagyban eszünk a kantinban amikor az a szőke srác odajön és szó nélkül levágja kajástól a tányérom mire kirúgom magam alól a széket és farkas szemezek vele mire megszólal.
-Anyuci pici fiacskája, míg te az utóbbi egy hétben a széltől is védve voltál az nem volt feltüntetve hogy egy melletted lévő srácnak ugyanúgy mennie kellett kiképzésre és igen utalok itt magamra!-a mondat utolsó szavát már ordította.
-Figyelj, én nem tehetek róla hogy ez volt. Megtörtént, kész vége. Gondolom olyan tökéletes teljesítményed volt hogy megtehetted, egyébként ha tudnád hányszor kellett nekem is kifutnom a tüdőmet akkor ne járna a pofád!-vágok vissza neki, nem is gondolkozom rajta. Elkezd vörösödni a feje majd amikor elmegy mellettem direkt neki megy a vállamnak. Kook és Suga félve állnak fel miközben én az asztalra támaszkodok és szemezek az üres tálcámmal.
-Hallod, ezt nem kellett volna. Ő Daesung, vele nem jó ötlet packázni, sokunkba belekötött és még néhányónkat el is vert...-itt elhalkult Kook hangja, erősen belevágok az asztalba, felé fordulok és gallérjánál fogva feljebb emelem.
-Téged is?-kérdezem tőle dühösen. Túl sokat képzel magáról az a Daesung hogy ekkora legyen a szája. Kook nem szól semmit csak lehajtja a fejét. Elengedem a gallérját és eleresztek egy kulturált "basszameg"-et és elindulok megkeresni Namjoon-t. Azt már nem kérdezem meg magamtól hogy miért de próbálom tőle is kideríteni az okát amiért ennyire próbált vigyázni rám. Nem kell engem félteni, erre most ő belekontárkodik és most én lettem az "anyucipicifiacskája" na megmutatom én neki ki az anyuci pici fia. Berontok a fő épületbe és elindulok Namjoon szobája felé, amint oda érek kopogok de választ sem várva bemegyek és behúzok neki egyet, túl sok volt ez nekem mostanában, ezelőtt ezt akarta hogy üssem meg, hát most megkapta.
-Lebuktál!-csak ennyit mondtam neki és nem is foglalkoztam a csodálkozó Jin-nel, merthogy neki is kiderült ez egy hét folyamán a neve. Visszaindultam a házba és levágódtam az ágyra és már csak a holnapi napot vártam mert van egy tervem...
-Ha, miért nem teszed? Meg tehetnéd...-nem fojtatta hanem megint csak belevert ököllel a falba amit már csak hallottam, nem bírtam tovább ott maradni. Nem tudtam tovább nézni, elindultam vissza arra amerről jöttem majd megvártam amíg elállt az eső és visszafutottam a házhoz. Az ajtón belépve Kook még mindig a ruháimat mosta. A többit meg kiterítette az ágyak közötti fa lécekre.
-Kook!-szólok neki.
-Hm?-mondja a ruháimnak.
-Állj fel!-utasítom. Meg is teszi és felém fordul. Nem szoktam ilyet csinálni de megöleltem, amikor kínom van általában hugit szoktam agyon ölelgetni de volt már olyan pillanat is amikor Kook-ot rohamoztam meg. Most is egy ilyen pillanatomban kaptam el szegényt. Kicsit meglepődött aztán visszaölelt. Annyira jól esik ilyenkor ha valakit megölelhetek. Namjoon kirohanása kicsit meglepett és rosszul is esett, elmondhatná és nem nagyon hadakoznék ellene. De nem, ő még szenvedni akar. Elválok Kook-tól majd rá mosolygok, megveregetem a vállát és megszólalok.
-Abba hagyhatod.-mondom neki miközben végig fekszek az ágyamon.
-De még van...-kezdené.
-Hagyd abba a mosást!-vágok közbe erélyesebb hangnemben.
-..kettő.-befejezi a félbe vágott mondatát, megtörli a kezét és ő is lefeküdt az ágyára majd kis idő múlva megszólal.
-Mi történt ami ennyire megrázott?-kérdezi halkan.
-Ne firtassuk, majd ha itt lesz az ideje elmondom.-válaszolok és átfordulok a bal oldalamra. Hirtelen eszembe jut Suga.
-Suga?-nézek Kook felé.
-Nem tudom, nem sokkal utánad eltűnt és nem is mondta hova ment hiába kérdeztem.
-Ohh..-ez fura, ezelőtt is feltűnt hogy valami nem stimmel de kezd gyanús lenni a dolog. Nem kell levágni a hajunkat, még egy szőke srácot is láttam ami még furcsább. És most ez is, az egész terület tisztára kihalt volt, sehol egy lélek. Ahogy tovább gondolkozom még több kérdés gyűlik össze és már el is álmosodom. Arra kelek hogy valaki rázza a vállam de nem tudom ki az, ismerős a hangja de nem tudom ki lehet az. Lassan nyitom ki a szemem és meglátom magam előtt Namjoon fejét. MOST MI VAN??? Hajnalba még vergődött most meg mintha mi sem történt volna, jön és felébreszt.
-Azt hittem már megint el ájultál..egyébként azért jöttem mert nem úszod meg a 3 km futással, beiktatunk más fajta edzést is csak kicsit lightosabbat, úgyhogy szedd össze magad és gyere 10 perc múlva a fő épülethez.-ezt gyorsan elhadarta, majd kiment az ajtón. Kicsit összeszedtem magam és elindultam a főépület felé, Namjoon kint várt az ajtónál. Bemegyünk majd megint több kanyargós folyosón végig megyünk és belépünk egy edzőterem féleségbe.
-Itt fogsz addig edzeni amíg fel nem épülsz, de csak alap feladatokat kell csinálnod.-mondja kiimérten majd odamegyünk egy futópadhoz és elindítja 3-as fokozaton majd rálépek és így megyek egy fél óráig majd egyre feljebb viszi a fokozatot és a legvégén már a tüdőm kiköpve futok. Erre leállítja én meg majdnem levágódok róla, hát nagyon kedves vagy, köszi. Még emeltem súlyt is aztán mehettem kajálni és végül beestem az ágyba. És ez ment végig egész héten amíg még "betegnek" voltam titulálva. Éppen nagyban eszünk a kantinban amikor az a szőke srác odajön és szó nélkül levágja kajástól a tányérom mire kirúgom magam alól a széket és farkas szemezek vele mire megszólal.
-Anyuci pici fiacskája, míg te az utóbbi egy hétben a széltől is védve voltál az nem volt feltüntetve hogy egy melletted lévő srácnak ugyanúgy mennie kellett kiképzésre és igen utalok itt magamra!-a mondat utolsó szavát már ordította.
-Figyelj, én nem tehetek róla hogy ez volt. Megtörtént, kész vége. Gondolom olyan tökéletes teljesítményed volt hogy megtehetted, egyébként ha tudnád hányszor kellett nekem is kifutnom a tüdőmet akkor ne járna a pofád!-vágok vissza neki, nem is gondolkozom rajta. Elkezd vörösödni a feje majd amikor elmegy mellettem direkt neki megy a vállamnak. Kook és Suga félve állnak fel miközben én az asztalra támaszkodok és szemezek az üres tálcámmal.
-Hallod, ezt nem kellett volna. Ő Daesung, vele nem jó ötlet packázni, sokunkba belekötött és még néhányónkat el is vert...-itt elhalkult Kook hangja, erősen belevágok az asztalba, felé fordulok és gallérjánál fogva feljebb emelem.
-Téged is?-kérdezem tőle dühösen. Túl sokat képzel magáról az a Daesung hogy ekkora legyen a szája. Kook nem szól semmit csak lehajtja a fejét. Elengedem a gallérját és eleresztek egy kulturált "basszameg"-et és elindulok megkeresni Namjoon-t. Azt már nem kérdezem meg magamtól hogy miért de próbálom tőle is kideríteni az okát amiért ennyire próbált vigyázni rám. Nem kell engem félteni, erre most ő belekontárkodik és most én lettem az "anyucipicifiacskája" na megmutatom én neki ki az anyuci pici fia. Berontok a fő épületbe és elindulok Namjoon szobája felé, amint oda érek kopogok de választ sem várva bemegyek és behúzok neki egyet, túl sok volt ez nekem mostanában, ezelőtt ezt akarta hogy üssem meg, hát most megkapta.
-Lebuktál!-csak ennyit mondtam neki és nem is foglalkoztam a csodálkozó Jin-nel, merthogy neki is kiderült ez egy hét folyamán a neve. Visszaindultam a házba és levágódtam az ágyra és már csak a holnapi napot vártam mert van egy tervem...
2013. szeptember 27., péntek
2. rész
Arra eszmélek hogy rettenetesen melegem van. Lassan nyitom ki pilláim, ám a kép amit látok elég érdekes. Többnyire még elsőre csak vakító fényt látok, amitől kis híján meg is vakulok. Amint kicsit kitisztul a látásom már fel tudom fogni hogy perpillanat egy kórházban vagyok. De hogy kerülök én ide? Jaaa, amint eszembe jut hogy mi is történt többnyire megnyugodok, de hogy utána mi történt az homályos. A mellettem ülő személyre nézek amikor kétszeresére nyitom a szemem. Az alezredes személyesen, de az a fejszerkezet amivel bámul a semmibe már kicsit érdekesebb. Majdnem felnevetek ahogy meglátom milyen "bájosan" bámul, kissé elnyílt ajkak, félig lecsukott szemek, de még így is látszik a szemében az "értelem". Megszólalnék, de hirtelen nem jön ki hang a torkomon és perpillanat úgy festhetek mint egy bulémiás hal. Minden erőmet összeszedve nyögöm ki ezt a mondatot.
-Mi olyan érdekes arrafelé?-kérdezem és kezdek én is ugyanabba az irányba nézni mire kis híján leugrik a székről, úgy meglepődik.
-Áh, semmi. Jobban vagy?-kérdezi félénken(?)Mi ez a nagy hangulat váltás?
-Azt hiszem. De hogy kerülök ide? Azon kívül, hogy össze estem.
-Nagyon le van gyengülve a szervezeted arról nem is beszélve, hogy tegnap be is lázasodtál. Na meg, jó sokat aludtál.-ecseteli nekem a legkisebb mértékben sem fényes helyzetem.
-Mert mióta aludtam?-nézek rá bambán.
-Két napja csak húzod a lóbőrt.-még mondott utána valamit de azt már nem értettem.Ezután viszont csend következett, ő csak hümmögött én pedig elgondolkoztam, hogy hogy lehetek ennyire szerencsétlen. Eszembe jutott hogy még azt az egyet nem tudom hogy mikor fogok innen kijutni.
-Mr. Kim....vagyis...alezredes...-túl hülyének tűnök, segáz.
-Namjoon, csak Namjoon.-ahha.
-Szóval, mikor fognak kiengedni?
-Még egy hét, ha minden jól megy. De azután mindent be kell pótolnod. Az edzéseken pedig kétszer akkora erővel kell dolgoznod mint a többiek.-mondja nagy beleéléssel, mire kissé megílyedek.-Bocsánat.-majd lehajtja a fejét. Már azt hittem elaludt mire hirtelen feláll a székről és a homlokomra tapasztja ajkait, amit én nem tudok mire vélni, majd suttogva megszólal.
-Hál' Istennek, nem vagy lázas.-kicsit elhúzódik, éppen hogy a szemembe tudjon nézni, valamit megcsillanni látok a szemében és elkezd az ajkaival közelíteni az enyémek felé de amikor már csak egy hajszál választja el őket, hirtelen elhúzódik, megrázza a fejét és kiront a kórteremből. Ez meg mi volt? Nem sokkal később egy hatalmas ordítást hallok és hogy valaki a falba üt ököllel. Mi lelte ezt? Az egy dolog hogy kórházban vagyunk de ennyire ne. Nem tudok sokáig gondolkozni rajta mert Kook és a kigáncsolós barátunk vele jött. Ennyire jóba lettek volna? Kook bejött teljesen az ágyam mellé és leült arra a székre ahonnan nemrég Namjoon állt fel. A másik jómadár pedig az ajtóban toporzékolva gyűrügette a felsője alját.
-Szia Csipkerózsika! Felébredtél a herceg csókjától?-majdnem eltaláltad.
-Szia..sztok! Muszáj itt rontani a levegőt?-mindig csipkelődünk, de csak szeretetből, semmi rosszindulat nincs bennünk.
-Höh, csak meg akartuk nézni hogy vagy erre meg leoltasz. Na szép.
-Nyugi van, tudod hogy szeretlek.-nézek rá mosolyogva és belebokszolok a felkarjába. Azt veszem észre hogy az ajtóban szobrozó srác megindul az ágy felé majd egyszer csak Kook megszólal.
-Na, hát akkor ismerkedjetek össze vagy amit akartok, én leléptem.-azzal ki is ment az ajtón.
-Szia! Először is nagyon sajnálom amit tettem igazából annyira szerencsétlen vagyok hogy az már szinte fáj. Nem akartam hogy eless, sőt semmit sem akartam csak összejött.-hadarta ezt el mindet egy szuszra, ami már inkább rapnek hatott, én meg leblokkoltam és szerintem jócskán kiült az arcomra is.
-Jól vagy?-kérdezte és meg lebegtette a kezét a szemem előtt.
-Ohh..ahha.-mondom elgondolkodva.-Először is, kezdjük ott hogy, hogy hívnak?
-Min Yoongi.-vágja rá szinte azonnal.-De csak Suga.
-Oké, Suga. Na akkor, kérlek szépen mondd el még egyszer lassabban amit az előbb mondtál.
-Bocsi, ha ideges vagyok általában túl gyorsan beszélek.-és megint elmondta amit elsőnek is.
-Oh, na így már értem, tehát szerencsétlen vagy-mondom neki mire ílyedt szemekkel néz rám-nyugi, csak viccelek. Egyébként én is sajnálom, amit kaptál csak ez így nálam alapba jön. Kissé agresszív vagyok, ez van. Kook-ot se tudnám bántani de néha mégis megteszem, de már megedződött a gyerek.-kezdek el neki mesélni mintha 5 éve ismernénk egymást. Még elbeszélgettünk erről arról aztán még közben az is kiderült hogy Namjoon fog kiképezni. Aztán elköszönt és én pedig lassan elaludtam. Másnap is ugyanúgy telt, kivéve hogy Namjoon most nem jött be, aztán a hét végig így telt és végül visszamehettem a laktanyába. Beértünk a házba amikor is az ágyamon egy fehér boríték pihent.Kérdezném Kook-tól hogy mi a bűbánat az mire ezt súgta oda.
-Az alezredes hagyta ott neked még délelőtt de azt mondta ha más hozzá ér már mehet is haza.-na ezzel biztos ráílyesztett néhány srácra, na szerintem ez még viccnek is rossz. Leülök az ágyra és elkezdem felbontogatni a levelet amiben csak annyi áll hogy nem kell még részt vennem a többiekkel az edzéseken de reggelente futnom kell 3 km a laktanyán belül, persze. Na én meg azt utálom a legjobban. Fintorogva ránézek Kook-ra mire ő csak elneveti magát és lehuppan mellém.
-Milyen volt pihenni?-kérdezi mosolyogva.
-Őszintén, te minek örülsz?-kérdezem tőle.
-Semminek. Mert minek kéne?-automatikusan visszakérdez. Nekem itt valami bűzlik.
-Te, ha valamit csináltál a cuccommal én kinyírlak.-puszta szeretetből.
-Jól van, nyugi van.-azzal semmilyen meggondoltságot mutatva előhúzza, egy darabban, z összes cuccom amit hoztam valami trutyival jól beáztatva.
-Mondd, te normális vagy? Kinek volt ez a zseniális ötlete.-kelek ki magamból és már azt sem tudom hogy hol a fejem.
-Ne..nekem.-mondja már kisebb habozás után. Annyira bírom hogy megcsinálja a hülyeséget és utána még be is vallja, sokszor van egy olyan érzésem hogy amikor valamit csinál amiért puszta kézzel cafatokra tépném(nyugalom, ez sosem fog bekövetkezni)akkor testben ott van de hogy lélekben is tanúsítson valami értelmes dolgot, hát, kész csoda lenne. Amint visszarázódom az itteni világba, kis sokk-ként ér hogy ugyanolyan ábrázattal áll előttem és ugyanúgy fogja a ruhacsomagot.
-Ki fogsz nyírni?-kérdezi kiskutya szemekkel.
-Ohhó, én sokkal rosszabb büntetést gondoltam ki neked.-nézek rá és egy gonosz mosolyt villantok mire beugrik neki mire gondoltam.
-Ugye...ugye nem?-kérdezi félve óvatosan az ajtó felé tolatva.
-De, de. Szépen fogsz valami edényt, vagy addig kutatsz amíg nem találsz olyan dolgot amibe tehetsz vizet és szépen kisikálod az összeset, HOL-NAP-RA!-mondom el neki mire szabályosan lefehéredik.
-Na jó, még nem piszkállak, de reggel amikor kelek kelni fogsz te is és addig míg nem fejezed be a mosást ki nem mész a házból.-parancsolgatásnak tűnik holott csak ez egy aprócska büntetés, ahhoz képest mit csinált. Mert gyakorlatilag nem tudok semmit felvenni. Kivéve a pizsamámat amit a takaró alá vágtam be még aznap reggel. Az idilli pillanatunkat Suga zavarja meg amint bejön és és megáll mellettünk, amint meglátja Kook kezében a ruháimat, elkezd röhögni ami már-már nyerítésbe megy át, ránézek és abbahagyja.
-Csak azért jöttem hogy szóljak, kajaidő van.-mondja még mindig mosolyogva. Kook megfogja a ruháimat és egy kecses mozdulattal bevágja kifele menet a sarokba, ami viszont a falon csattan és az arcomra csapódik abból a trutyiból ami összetartja az egészet. Ránézek Kook-ra egy "most-úgy-kyinyírnálak-de-tényleg" arckifejezéssel és letörlöm az arcomról. Kilépve a házból majd keresztül vágva az egész területen elérkezünk a kantinhoz. Bent olyan hangzavar van hogy a saját gondolatomat se hallom, beállunk a sorba, megkapjuk a kaját és leülünk az egyik asztalnál. Nem egy éttermi kosztra vágytam de ez ami elfoglalja a tányérom egy részét, és már szinte úgy néz ki hogy bármelyik pillanatba lába kelne és elszaladhatna. Valami ragadós, nyúlós izé-bizé amitől még a kutya is vonyítva szalad el és éhen döglik. Kanalamat visszateszem a tányérba és nézem ahogy Kook és Suga is fintorogva nézi a tányérjukban lévő maszlagot. Egyszer csak Suga megszólal.
-Figyi, vigyük vissza ezt a "kaját", a táskámban van rendes kaja.-ezt ahogy kimondta és állt is fel. Odavittük a gyűjtő pulthoz a tányérokat és rohantunk vissza a házhoz a kajáért. A házba beérve Suga előkapta a táskáját ami szerintem kb. 2 heti élelmet foglal magába, majd lehúzta cipzárt, és tényleg ahogy gondoltam, dugig volt a táska mindenféle kajával. Sőt a sok zacskós cucc közül még egy ezüst ételhordót is előkapar amitől én a padlóról kaparom az állam. Az egy dolog hogy én is hoztam kaját, amiről a fiúknak nem muszáj tudniuk, de ez szerintem sok. Jongkook viszont mindjárt keresheti a szemgolyóit mert már tényleg úgy néz ki mintha ki akarna esni. Suga még pakolászik valamit utána megszólal.
-Jó étvágyat!-mondja majd Kook is megismétli, magához vesz egy chipset és elkezd enni. Suga már majdnem betermelte a kaját amikor megszólal.
-Te nem eszel?-kérdezi miközben szürcsöli be a szájából kilógó tésztát.
-De..-azzal megfogok egy zacskó chipset és az ágyamra vetődve fekszek el rajta majd elkezdem én is enni. Ahogy befejeztük a "vacsorát" Suga összepakolta a kajáját, Kook pedig eleget téve a "kérésemnek" elkezdett keresni valami kis edényt hogy ki tudja mosni a ruháimat. Ahogy ezen gondolkoztam hirtelen olyan fáradság tört rám hogy ha nem az ágyamban fekszem én összeesek, így viszont csak megemeltem a takarót, jól bevackoltam magam és nem sokkal később az álmok mezején jártam.
~Másnap~
Kelletlenül másztam ki a ágyból, igaz nem is olyan nagy csoda ez amikor az ember hajnali négykor kel fel. Tekintve hogy ruhában aludtam nem kellett sokat készülnöm. Még félkómában mennék kifelé a házból, de valaminek ütközök és szinte orra bukok benne.
-Nem tudnál vigyázni!-szól rám Kook, hát üpsz.
-Sorry. Amúgy meg ha nem trutyizod össze a ruháimat akkor nem kellene ezt csinálnod. Tudtad?-fordítom felé a fejem de őszintén szólva nem látok semmit. Nem szól semmit, én pedig szó nélkül kimegyek a házból. Kicsit felrázom magam és el is indulok. Az elején még kocogok, ám egyre gyorsabb tempóra váltok. Lassan lefutom az 1 km-t mire elkezd szakadni az eső. Nem ám ilyen szép lassan hullik, hogy szinte meg sem érzed, áhh, dehogy. Mire be tudtam menni a főépületbe akkorra már bőrig áztam. Levettem a fejemről a csukját mire egy kicsit tudtam tájékozódni. Hallottam hogy valaki van bent, ám amikor valaki a nevem ordította és hallottam egy tompa puffanást már aggódni kezdtem. Csak nem Namjoon? Elindultam a hosszú folyosókon hang irányába. El is érkeztem egy kis szobához aminek az ajtaja résnyire nyitva volt és éppen beláttam. Bent egy íróasztal volt, egy szék és két szekrény. Az elrendezése már kicsit érdekesebb volt, az asztal többnyire még a lábain volt, de a tejéről minden le volt söpörve a földre, a szék felborítva keresztbe az egész szobán. A szekrények fiókjai kihúzva és a papírok belőle szanaszét repültek az épp kitépkedő egyén kezéből. Lassan kivetem hogy tényleg Namjoon akire rájött az 5 perc. Abbahagyta a szekrény "ki belezését" és a falba vert ököllel majd egy könnycsepp gördült le az arcán. MI LEHET VELE? El akartam menni, én tényleg el akartam menni de a földbe gyökerezett a lábam. Épp elkezdtem imátkozni hogy ne vegyen észre, erre mikor felkapom a fejem......pont a szemembe nézett.
-Mi olyan érdekes arrafelé?-kérdezem és kezdek én is ugyanabba az irányba nézni mire kis híján leugrik a székről, úgy meglepődik.
-Áh, semmi. Jobban vagy?-kérdezi félénken(?)Mi ez a nagy hangulat váltás?
-Azt hiszem. De hogy kerülök ide? Azon kívül, hogy össze estem.
-Nagyon le van gyengülve a szervezeted arról nem is beszélve, hogy tegnap be is lázasodtál. Na meg, jó sokat aludtál.-ecseteli nekem a legkisebb mértékben sem fényes helyzetem.
-Mert mióta aludtam?-nézek rá bambán.
-Két napja csak húzod a lóbőrt.-még mondott utána valamit de azt már nem értettem.Ezután viszont csend következett, ő csak hümmögött én pedig elgondolkoztam, hogy hogy lehetek ennyire szerencsétlen. Eszembe jutott hogy még azt az egyet nem tudom hogy mikor fogok innen kijutni.
-Mr. Kim....vagyis...alezredes...-túl hülyének tűnök, segáz.
-Namjoon, csak Namjoon.-ahha.
-Szóval, mikor fognak kiengedni?
-Még egy hét, ha minden jól megy. De azután mindent be kell pótolnod. Az edzéseken pedig kétszer akkora erővel kell dolgoznod mint a többiek.-mondja nagy beleéléssel, mire kissé megílyedek.-Bocsánat.-majd lehajtja a fejét. Már azt hittem elaludt mire hirtelen feláll a székről és a homlokomra tapasztja ajkait, amit én nem tudok mire vélni, majd suttogva megszólal.
-Hál' Istennek, nem vagy lázas.-kicsit elhúzódik, éppen hogy a szemembe tudjon nézni, valamit megcsillanni látok a szemében és elkezd az ajkaival közelíteni az enyémek felé de amikor már csak egy hajszál választja el őket, hirtelen elhúzódik, megrázza a fejét és kiront a kórteremből. Ez meg mi volt? Nem sokkal később egy hatalmas ordítást hallok és hogy valaki a falba üt ököllel. Mi lelte ezt? Az egy dolog hogy kórházban vagyunk de ennyire ne. Nem tudok sokáig gondolkozni rajta mert Kook és a kigáncsolós barátunk vele jött. Ennyire jóba lettek volna? Kook bejött teljesen az ágyam mellé és leült arra a székre ahonnan nemrég Namjoon állt fel. A másik jómadár pedig az ajtóban toporzékolva gyűrügette a felsője alját.
-Szia Csipkerózsika! Felébredtél a herceg csókjától?-majdnem eltaláltad.
-Szia..sztok! Muszáj itt rontani a levegőt?-mindig csipkelődünk, de csak szeretetből, semmi rosszindulat nincs bennünk.
-Höh, csak meg akartuk nézni hogy vagy erre meg leoltasz. Na szép.
-Nyugi van, tudod hogy szeretlek.-nézek rá mosolyogva és belebokszolok a felkarjába. Azt veszem észre hogy az ajtóban szobrozó srác megindul az ágy felé majd egyszer csak Kook megszólal.
-Na, hát akkor ismerkedjetek össze vagy amit akartok, én leléptem.-azzal ki is ment az ajtón.
-Szia! Először is nagyon sajnálom amit tettem igazából annyira szerencsétlen vagyok hogy az már szinte fáj. Nem akartam hogy eless, sőt semmit sem akartam csak összejött.-hadarta ezt el mindet egy szuszra, ami már inkább rapnek hatott, én meg leblokkoltam és szerintem jócskán kiült az arcomra is.
-Jól vagy?-kérdezte és meg lebegtette a kezét a szemem előtt.
-Ohh..ahha.-mondom elgondolkodva.-Először is, kezdjük ott hogy, hogy hívnak?
-Min Yoongi.-vágja rá szinte azonnal.-De csak Suga.
-Oké, Suga. Na akkor, kérlek szépen mondd el még egyszer lassabban amit az előbb mondtál.
-Bocsi, ha ideges vagyok általában túl gyorsan beszélek.-és megint elmondta amit elsőnek is.
-Oh, na így már értem, tehát szerencsétlen vagy-mondom neki mire ílyedt szemekkel néz rám-nyugi, csak viccelek. Egyébként én is sajnálom, amit kaptál csak ez így nálam alapba jön. Kissé agresszív vagyok, ez van. Kook-ot se tudnám bántani de néha mégis megteszem, de már megedződött a gyerek.-kezdek el neki mesélni mintha 5 éve ismernénk egymást. Még elbeszélgettünk erről arról aztán még közben az is kiderült hogy Namjoon fog kiképezni. Aztán elköszönt és én pedig lassan elaludtam. Másnap is ugyanúgy telt, kivéve hogy Namjoon most nem jött be, aztán a hét végig így telt és végül visszamehettem a laktanyába. Beértünk a házba amikor is az ágyamon egy fehér boríték pihent.Kérdezném Kook-tól hogy mi a bűbánat az mire ezt súgta oda.
-Az alezredes hagyta ott neked még délelőtt de azt mondta ha más hozzá ér már mehet is haza.-na ezzel biztos ráílyesztett néhány srácra, na szerintem ez még viccnek is rossz. Leülök az ágyra és elkezdem felbontogatni a levelet amiben csak annyi áll hogy nem kell még részt vennem a többiekkel az edzéseken de reggelente futnom kell 3 km a laktanyán belül, persze. Na én meg azt utálom a legjobban. Fintorogva ránézek Kook-ra mire ő csak elneveti magát és lehuppan mellém.
-Milyen volt pihenni?-kérdezi mosolyogva.
-Őszintén, te minek örülsz?-kérdezem tőle.
-Semminek. Mert minek kéne?-automatikusan visszakérdez. Nekem itt valami bűzlik.
-Te, ha valamit csináltál a cuccommal én kinyírlak.-puszta szeretetből.
-Jól van, nyugi van.-azzal semmilyen meggondoltságot mutatva előhúzza, egy darabban, z összes cuccom amit hoztam valami trutyival jól beáztatva.
-Mondd, te normális vagy? Kinek volt ez a zseniális ötlete.-kelek ki magamból és már azt sem tudom hogy hol a fejem.
-Ne..nekem.-mondja már kisebb habozás után. Annyira bírom hogy megcsinálja a hülyeséget és utána még be is vallja, sokszor van egy olyan érzésem hogy amikor valamit csinál amiért puszta kézzel cafatokra tépném(nyugalom, ez sosem fog bekövetkezni)akkor testben ott van de hogy lélekben is tanúsítson valami értelmes dolgot, hát, kész csoda lenne. Amint visszarázódom az itteni világba, kis sokk-ként ér hogy ugyanolyan ábrázattal áll előttem és ugyanúgy fogja a ruhacsomagot.
-Ki fogsz nyírni?-kérdezi kiskutya szemekkel.
-Ohhó, én sokkal rosszabb büntetést gondoltam ki neked.-nézek rá és egy gonosz mosolyt villantok mire beugrik neki mire gondoltam.
-Ugye...ugye nem?-kérdezi félve óvatosan az ajtó felé tolatva.
-De, de. Szépen fogsz valami edényt, vagy addig kutatsz amíg nem találsz olyan dolgot amibe tehetsz vizet és szépen kisikálod az összeset, HOL-NAP-RA!-mondom el neki mire szabályosan lefehéredik.
-Na jó, még nem piszkállak, de reggel amikor kelek kelni fogsz te is és addig míg nem fejezed be a mosást ki nem mész a házból.-parancsolgatásnak tűnik holott csak ez egy aprócska büntetés, ahhoz képest mit csinált. Mert gyakorlatilag nem tudok semmit felvenni. Kivéve a pizsamámat amit a takaró alá vágtam be még aznap reggel. Az idilli pillanatunkat Suga zavarja meg amint bejön és és megáll mellettünk, amint meglátja Kook kezében a ruháimat, elkezd röhögni ami már-már nyerítésbe megy át, ránézek és abbahagyja.
-Csak azért jöttem hogy szóljak, kajaidő van.-mondja még mindig mosolyogva. Kook megfogja a ruháimat és egy kecses mozdulattal bevágja kifele menet a sarokba, ami viszont a falon csattan és az arcomra csapódik abból a trutyiból ami összetartja az egészet. Ránézek Kook-ra egy "most-úgy-kyinyírnálak-de-tényleg" arckifejezéssel és letörlöm az arcomról. Kilépve a házból majd keresztül vágva az egész területen elérkezünk a kantinhoz. Bent olyan hangzavar van hogy a saját gondolatomat se hallom, beállunk a sorba, megkapjuk a kaját és leülünk az egyik asztalnál. Nem egy éttermi kosztra vágytam de ez ami elfoglalja a tányérom egy részét, és már szinte úgy néz ki hogy bármelyik pillanatba lába kelne és elszaladhatna. Valami ragadós, nyúlós izé-bizé amitől még a kutya is vonyítva szalad el és éhen döglik. Kanalamat visszateszem a tányérba és nézem ahogy Kook és Suga is fintorogva nézi a tányérjukban lévő maszlagot. Egyszer csak Suga megszólal.
-Figyi, vigyük vissza ezt a "kaját", a táskámban van rendes kaja.-ezt ahogy kimondta és állt is fel. Odavittük a gyűjtő pulthoz a tányérokat és rohantunk vissza a házhoz a kajáért. A házba beérve Suga előkapta a táskáját ami szerintem kb. 2 heti élelmet foglal magába, majd lehúzta cipzárt, és tényleg ahogy gondoltam, dugig volt a táska mindenféle kajával. Sőt a sok zacskós cucc közül még egy ezüst ételhordót is előkapar amitől én a padlóról kaparom az állam. Az egy dolog hogy én is hoztam kaját, amiről a fiúknak nem muszáj tudniuk, de ez szerintem sok. Jongkook viszont mindjárt keresheti a szemgolyóit mert már tényleg úgy néz ki mintha ki akarna esni. Suga még pakolászik valamit utána megszólal.
-Jó étvágyat!-mondja majd Kook is megismétli, magához vesz egy chipset és elkezd enni. Suga már majdnem betermelte a kaját amikor megszólal.
-Te nem eszel?-kérdezi miközben szürcsöli be a szájából kilógó tésztát.
-De..-azzal megfogok egy zacskó chipset és az ágyamra vetődve fekszek el rajta majd elkezdem én is enni. Ahogy befejeztük a "vacsorát" Suga összepakolta a kajáját, Kook pedig eleget téve a "kérésemnek" elkezdett keresni valami kis edényt hogy ki tudja mosni a ruháimat. Ahogy ezen gondolkoztam hirtelen olyan fáradság tört rám hogy ha nem az ágyamban fekszem én összeesek, így viszont csak megemeltem a takarót, jól bevackoltam magam és nem sokkal később az álmok mezején jártam.
~Másnap~
Kelletlenül másztam ki a ágyból, igaz nem is olyan nagy csoda ez amikor az ember hajnali négykor kel fel. Tekintve hogy ruhában aludtam nem kellett sokat készülnöm. Még félkómában mennék kifelé a házból, de valaminek ütközök és szinte orra bukok benne.
-Nem tudnál vigyázni!-szól rám Kook, hát üpsz.
-Sorry. Amúgy meg ha nem trutyizod össze a ruháimat akkor nem kellene ezt csinálnod. Tudtad?-fordítom felé a fejem de őszintén szólva nem látok semmit. Nem szól semmit, én pedig szó nélkül kimegyek a házból. Kicsit felrázom magam és el is indulok. Az elején még kocogok, ám egyre gyorsabb tempóra váltok. Lassan lefutom az 1 km-t mire elkezd szakadni az eső. Nem ám ilyen szép lassan hullik, hogy szinte meg sem érzed, áhh, dehogy. Mire be tudtam menni a főépületbe akkorra már bőrig áztam. Levettem a fejemről a csukját mire egy kicsit tudtam tájékozódni. Hallottam hogy valaki van bent, ám amikor valaki a nevem ordította és hallottam egy tompa puffanást már aggódni kezdtem. Csak nem Namjoon? Elindultam a hosszú folyosókon hang irányába. El is érkeztem egy kis szobához aminek az ajtaja résnyire nyitva volt és éppen beláttam. Bent egy íróasztal volt, egy szék és két szekrény. Az elrendezése már kicsit érdekesebb volt, az asztal többnyire még a lábain volt, de a tejéről minden le volt söpörve a földre, a szék felborítva keresztbe az egész szobán. A szekrények fiókjai kihúzva és a papírok belőle szanaszét repültek az épp kitépkedő egyén kezéből. Lassan kivetem hogy tényleg Namjoon akire rájött az 5 perc. Abbahagyta a szekrény "ki belezését" és a falba vert ököllel majd egy könnycsepp gördült le az arcán. MI LEHET VELE? El akartam menni, én tényleg el akartam menni de a földbe gyökerezett a lábam. Épp elkezdtem imátkozni hogy ne vegyen észre, erre mikor felkapom a fejem......pont a szemembe nézett.
2013. szeptember 20., péntek
1.Rész
Arra ébredek hogy a busz egy óriásit fékez én pedig telibe fejelem az előttem lévő ülést. Visszaestem az ülésembe és elkezdtem tapogatni a homlokom majd észreveszem hogy az eszeveszetten röhögő taknyos az én legjobb barátom, mellettem ül. Viszont ahogy észreveszi hogy őt nézem az arcvonásai rendeződnek és elindul a buszról lefelé. Éppen lelépnék az utolsó lépcsőfokról amikor valamelyik barom elém teszi a lábát én pedig kecsesen pofára vágódnék de még éppen meg tudom tartani magam és felegyenesedem majd meglátom a gúny mosolyra húzott fejét mire éppen csak megfogom a pólója gallérját és lelépve a buszról elkezdem bámulni. Tehetetlen ilyen esetben, nem tud semmit tenni. Elkezd kapálózni mire sípcsonton rúgom és elengedem de nem tud talpon maradni, a földre rogyik és úgy tapogatja a rúgás helyét.
-Még mindig vicces? Tahó!-felnéz rám de nem szól semmit. Ki veszem a buszból a bőröndöm és a bejárat felé vesszük az irányt, fél úton viszont Kook valahogy mellém keveredik.
-Meg ílyedtek tőled.-súgja oda nekem mire felnevetek.
-Kik?-nézek rá kissé bambán.
-Mindenki!-vágja rá mire megint rám tör a röhögő görcs.
-Jól teszik.-veregetem vállon mire egy kissé ílyesztő kinézetű parancsnok állít meg minket a bejárat előtt.
-Üdvözlöm a taknyosokat! Előre kijelentem hogy ez nem valami óvoda esetleg bölcsőde, hogy itt pátyolgassunk akárkit is. Aki nem érzi elég jónak magát, vagy már esetleg betojt akkor fordulhat is vissza, nincs szükségünk anyámasszony katonáira. Na, valaki lelép?-csend és hullaszag, senki nem mozdul, vagyis de. Vagyis majdnem, az aki ki akart gáncsolni a buszról lefelé, ő elég nagy vacilálás közepette van de mégis marad.
-Ennek örülök! Vagyis majd meglátjuk ki marad és ki megy. Két hét múlva ugyanis még néhány nyuszitól el fogunk válni. Elintéztük ezt is viszont akkor én most bemutatkoznék. Kim NamJoon, alezredes vagyok.-itt még mellé állt egy másik-Én Ah SeokJin százados vagyok.-visszavette a szót az alezredes-Ma fognak beköltözni majd egy gyors felmérés szerint kétfelé fognak válni, az egyik csapat SeokJin kezei alatt fog munkálódni míg a másik az én vezénylésem alatt lesz kiképezve. Értve vagyok?-mindenki egy egyhangú "igen"-nel válaszolt.-Akkor menjünk be!-belépünk a szürkére mázolt vaskapun. Bent viszont egy óriási nagy terep tárul elénk, az egyik oldalon épületek sorban, a másikon viszont kemény kiképző pályák sorozata.
-A lakóegységekben 6-ossával lesznek elhelyezve.-majd véletlenszerűen lettünk szétosztva. Az a kis nyomi is mellénk lesz beosztva, ja igen Kook még mindig mellettem van. Az az érzésem hogy az a bunkó nem fog rólam leakadni és kellve-kelletlenül mellém lesz beosztva. Ki kellett húzni hogy ki melyik házban lesz, mi a 4-es számút kaptuk. Odamentünk a házhoz és ott is ki lett sorsolva ki hol alszik, három emeletes ágy van egy házban.Köztudottan utálok felül aludni, így pechemre persze hogy egy felső ágyat húzok ki. Jongkook viszont lentit így cserélünk. Bemegyünk a házba és ami elém tárul az kész halál, a pókhálók olyan szépen keresztezik a ház teljes hosszát mint egy gyönyörű alkotás. A por vastagságára már akkor rájövök amikor a kis "kigánycsolomazeggyiketmertazhúdebuli" elkezd köhögni, de olyan mértékben hogy azt hiszem megmutatja belsője teljes tartalmát. Az ajtóval szemben lévő ágyat választom amikor Kook egy kecses mozdulattal repül egyet és kiköt a felső ágyon. Éppen pakolnék ki amikor Mr. Kim bevágja az ajtót majd elordítja magát "GYÜLEKEZŐ!" azzal megy tovább. Felállok az ágyamról mire Kook is akkor dönti el hogy na most akkor ő is elindul és a nyakamba köt ki.
-Te beteg állat! Szállj már le rólam!-én ordibálok rá ő meg csak mosolyog majd kis idő után elkapja a röhögőgörcs és nem tudja abbahagyni. Kilépünk a házból és a kinti képnek teljesen olyan feelingje van mint egy hangyaboly. A srácok teljes összevisszasága még az én arcomra is mosolyt csal. Nemsokára feltűnik a két parancsnok.
-Most mindenki megkapja a katonai ruhát és 5 perc múlva itt állnak előttünk, értve?-elhangzik az egyhangú "IGENIS" majd bő 20 percbe telik míg mire megkapja mindenki a rá való ruhadarabot és máris rohanunk vissza a házakba átöltözni. Nem kínlódhatok így a fiúknak háttal felvettem a felsőt és a nadrágot majd a bakkancsot és a sapkát és az a legmeglepőbb hogy én lettem kész a leghamarabb. Kilépek a házból és ugyanott látom a két parancsnokot, meg se mozdulnak, rezzenéstelen arccal néznek előre. Lassan de biztosan közeledek feléjük, ám egy óvatlan pillanatban valaki a hátamra veti magát és próbálom magunkat megtartani és egy kis idő után sikerül is de azonnal le is ugrik a hátamról majd egy szempillantás alatt 180° fokos fordulatot veszek és Kook-ot látom visszafelé szaladni. Játszunk mi még szilvásdit! Mire odaérek már egy páran ott állnak. Nem sokat kell várni mire egyszerre-csak azt nem tudom hogy-elordítják magukat.
-AZ UTOLSÓ 5 EMBER 100 FEKVŐTÁMASSZAL GAZDAGODIK!-fél perc múlva úgy törnek ki egyik-másik házból mintha égne, 1 perc alatt már sorban álltunk és vártuk hogy melyik kiképző pályát kapjuk.
-Mindenki egy pályán fog végigmenni, még most, hogy szét tudjuk osztani a társaságot. E a pálya állni fog egy szögesdrót szőnyeg ami alatt végig kell kúszniuk majd egy fal amire egy kötél segítségével fel kell mászniuk, le kell ugrani a másik oldalon majd jön 2 km futás és egyelőre ennyi. Rajtra indul mindenki. Meg értette mindenki?-"IGEN" ordítja mindenki.
-Hát akkor...RAJT!-azzal mindenki mint aki hülye neki iramodott, Jongkook belefejelt szabályosan a szögesdrót alatti agyagos, sáros trutyiba, de nem nagyon foglalkozott vele, letörölte az arcáról és mászott keresztül a több mint 20 méter hosszú szögesdrót alatt. Lassacskán beelőztem, mikor viszont felmásztam a falra és le akartam ugrani akkorát hasaltam a földre hogy még én is majdnem elröhögtem magam. A 2 km-res futás viszont halál volt ezek után de így is én lettem az első. Amint viszont beértem éreztem hogy összecsuklik a lábam és a földre rogyok, ezek után viszont se kép, se hang....
-Még mindig vicces? Tahó!-felnéz rám de nem szól semmit. Ki veszem a buszból a bőröndöm és a bejárat felé vesszük az irányt, fél úton viszont Kook valahogy mellém keveredik.
-Meg ílyedtek tőled.-súgja oda nekem mire felnevetek.
-Kik?-nézek rá kissé bambán.
-Mindenki!-vágja rá mire megint rám tör a röhögő görcs.
-Jól teszik.-veregetem vállon mire egy kissé ílyesztő kinézetű parancsnok állít meg minket a bejárat előtt.
-Üdvözlöm a taknyosokat! Előre kijelentem hogy ez nem valami óvoda esetleg bölcsőde, hogy itt pátyolgassunk akárkit is. Aki nem érzi elég jónak magát, vagy már esetleg betojt akkor fordulhat is vissza, nincs szükségünk anyámasszony katonáira. Na, valaki lelép?-csend és hullaszag, senki nem mozdul, vagyis de. Vagyis majdnem, az aki ki akart gáncsolni a buszról lefelé, ő elég nagy vacilálás közepette van de mégis marad.
-Ennek örülök! Vagyis majd meglátjuk ki marad és ki megy. Két hét múlva ugyanis még néhány nyuszitól el fogunk válni. Elintéztük ezt is viszont akkor én most bemutatkoznék. Kim NamJoon, alezredes vagyok.-itt még mellé állt egy másik-Én Ah SeokJin százados vagyok.-visszavette a szót az alezredes-Ma fognak beköltözni majd egy gyors felmérés szerint kétfelé fognak válni, az egyik csapat SeokJin kezei alatt fog munkálódni míg a másik az én vezénylésem alatt lesz kiképezve. Értve vagyok?-mindenki egy egyhangú "igen"-nel válaszolt.-Akkor menjünk be!-belépünk a szürkére mázolt vaskapun. Bent viszont egy óriási nagy terep tárul elénk, az egyik oldalon épületek sorban, a másikon viszont kemény kiképző pályák sorozata.
-A lakóegységekben 6-ossával lesznek elhelyezve.-majd véletlenszerűen lettünk szétosztva. Az a kis nyomi is mellénk lesz beosztva, ja igen Kook még mindig mellettem van. Az az érzésem hogy az a bunkó nem fog rólam leakadni és kellve-kelletlenül mellém lesz beosztva. Ki kellett húzni hogy ki melyik házban lesz, mi a 4-es számút kaptuk. Odamentünk a házhoz és ott is ki lett sorsolva ki hol alszik, három emeletes ágy van egy házban.Köztudottan utálok felül aludni, így pechemre persze hogy egy felső ágyat húzok ki. Jongkook viszont lentit így cserélünk. Bemegyünk a házba és ami elém tárul az kész halál, a pókhálók olyan szépen keresztezik a ház teljes hosszát mint egy gyönyörű alkotás. A por vastagságára már akkor rájövök amikor a kis "kigánycsolomazeggyiketmertazhúdebuli" elkezd köhögni, de olyan mértékben hogy azt hiszem megmutatja belsője teljes tartalmát. Az ajtóval szemben lévő ágyat választom amikor Kook egy kecses mozdulattal repül egyet és kiköt a felső ágyon. Éppen pakolnék ki amikor Mr. Kim bevágja az ajtót majd elordítja magát "GYÜLEKEZŐ!" azzal megy tovább. Felállok az ágyamról mire Kook is akkor dönti el hogy na most akkor ő is elindul és a nyakamba köt ki.
-Te beteg állat! Szállj már le rólam!-én ordibálok rá ő meg csak mosolyog majd kis idő után elkapja a röhögőgörcs és nem tudja abbahagyni. Kilépünk a házból és a kinti képnek teljesen olyan feelingje van mint egy hangyaboly. A srácok teljes összevisszasága még az én arcomra is mosolyt csal. Nemsokára feltűnik a két parancsnok.
-Most mindenki megkapja a katonai ruhát és 5 perc múlva itt állnak előttünk, értve?-elhangzik az egyhangú "IGENIS" majd bő 20 percbe telik míg mire megkapja mindenki a rá való ruhadarabot és máris rohanunk vissza a házakba átöltözni. Nem kínlódhatok így a fiúknak háttal felvettem a felsőt és a nadrágot majd a bakkancsot és a sapkát és az a legmeglepőbb hogy én lettem kész a leghamarabb. Kilépek a házból és ugyanott látom a két parancsnokot, meg se mozdulnak, rezzenéstelen arccal néznek előre. Lassan de biztosan közeledek feléjük, ám egy óvatlan pillanatban valaki a hátamra veti magát és próbálom magunkat megtartani és egy kis idő után sikerül is de azonnal le is ugrik a hátamról majd egy szempillantás alatt 180° fokos fordulatot veszek és Kook-ot látom visszafelé szaladni. Játszunk mi még szilvásdit! Mire odaérek már egy páran ott állnak. Nem sokat kell várni mire egyszerre-csak azt nem tudom hogy-elordítják magukat.
-AZ UTOLSÓ 5 EMBER 100 FEKVŐTÁMASSZAL GAZDAGODIK!-fél perc múlva úgy törnek ki egyik-másik házból mintha égne, 1 perc alatt már sorban álltunk és vártuk hogy melyik kiképző pályát kapjuk.
-Mindenki egy pályán fog végigmenni, még most, hogy szét tudjuk osztani a társaságot. E a pálya állni fog egy szögesdrót szőnyeg ami alatt végig kell kúszniuk majd egy fal amire egy kötél segítségével fel kell mászniuk, le kell ugrani a másik oldalon majd jön 2 km futás és egyelőre ennyi. Rajtra indul mindenki. Meg értette mindenki?-"IGEN" ordítja mindenki.
-Hát akkor...RAJT!-azzal mindenki mint aki hülye neki iramodott, Jongkook belefejelt szabályosan a szögesdrót alatti agyagos, sáros trutyiba, de nem nagyon foglalkozott vele, letörölte az arcáról és mászott keresztül a több mint 20 méter hosszú szögesdrót alatt. Lassacskán beelőztem, mikor viszont felmásztam a falra és le akartam ugrani akkorát hasaltam a földre hogy még én is majdnem elröhögtem magam. A 2 km-res futás viszont halál volt ezek után de így is én lettem az első. Amint viszont beértem éreztem hogy összecsuklik a lábam és a földre rogyok, ezek után viszont se kép, se hang....
2013. szeptember 15., vasárnap
Bevezető
Sziasztok! Vagy mi....... Nem nagyon szoktam ismerkedni de most megteszem és végigkövethetitek mit hozok össze a katonaságban. Végül is semmi extra de majd meglátjátok és azt hittem mindenre fel tudok készülni de egy valamire nem, ez pedig a szerelem. Próbáltam elkerülni de nem jött össze, mint amikor a légy belerepül egy pókhálóba és nem tud szabadulni...én is így jártam, belekerültem egy csapdába ahonnan nem tudtam szabadulni. Majd méregként töltötte meg a belsőmet és egyre keserűbbé tette a napjaimat majd egyszer csak kiderült és megkönnyebül....hettem volna, de ezután jött még a java. Majd még találkozunk, addig is olvassatok sokat és legyetek jók!
Üdv:Hyun Joo
-Mindjárt megyek!-ordítok le szüleimnek. Beállok a tükör elé és a fejemre teszek egy baseball sapkát majd elindulok lefelé, de mielőtt a lépcsőhöz érnék a bekopogok a húgom szobájába.
-Mimi? Haragszol?-kérdezem és óvatosan benyitok és ekkor egy párna érkezik az arcomba.
-Kösz. Ezt vehetem egy igennek?-beljebb lépek és ekkor tűnik fel hogy korom sötét van az egész szobában. Felveszem a sapkám ami még a párnával való találkozás után végezte a földön.
-Mimi, ne máár!-megállok, gondolatom szerint a szoba közepén és próbálok tájékozódni a szobában. Lassan hozzászokott a szemem így megláttam ahogy az ágyában fekszik és rázkódik a válla. Odamentem mellé és leguggoltam majd elkezdtem simogatni a hátát.
-Mimi, miért sírsz? Azt ne mond hogy azért mert elmegyek.-mondom mire hirtelen felül és magához ölel.
-Héhéhé, lassabban, rád fogok esni.-mintha meg se hallotta volna, rántott egyet rajtam és rá is estem mire elkezdtünk nevetni.
-Te beteg vagy.-mondom még két feltörő nevetés között.
-Az lehet, de szeretlek és nem akarom hogy elmenj. Vagy megyek veled!-felül és telibe fejel.
-Nem jöhetsz még. Amint betöltöd a 18-at jöhetsz, addig nem.-mondom miközben megtapogatom az ütközés helyét.
-Lekísérsz?-kérdezem miközben feltápászkodok róla.
-Nem!-mondja durcásan.
-Ne gyere ide te.-megyek oda hozzá és ölelem meg. Hozzám bújik és nem akar elengedni.
-Szeretlek.-dörmögi a felsőmnek.
-Én is, de most mennem kell.-mondom és elengedem.
Hülyén hangozhatott ez az egész, de köztünk nem lehetne szorosabb kötelék. Arról nem is beszélve hogy sokszor a pasijának néztek ezért szakítottak vele. Nem szép de míg mentem lefelé a lépcsőn végig mosolyogtam. Már nem tudok mit tenni csak mosolygok az ilyen esteken. Az elején még magamra vettem az ilyen beszólásokat hogy: "Ez nem normális!", "Ez most fiú vagy lány" de még olyat is kaptam hogy "Szörnyszülött, a családja biztos utálja!" aztán meg kellett lepődniük. Arról nem is beszélve hogy nem tudtam a elvégezni a dolgomat vagy egyszerűen csak belenézni a tükörbe mert egyik helyre sem "illettem" igazán. Leértem a lépcsőn majd apu megfogta a bőröndöm és kicipelte a kocsihoz. Betette a csomagtartóba és miután mindenki beült beindította majd kitolatott a feljáróról és elindultunk a megadott helyre ahonnan indult a busz. Amikor már közeledtünk egyre csak nőttek az autók a köves út szélén. Apu megállt a sor végén majd kiszálltunk és nem szabadultam, anyu úgy összeszorongatott hogy hirtelen elgondolkoztam hogy meg van e még az összes csontom, épségben. Még mielőtt elengedett volna megkérdezte.
-Biztos hogy ezt szeretnéd?
-A lehető legbiztosabb.-mosolyogtam rá mire kaptam két puszit.
Apu előrehozta a bőröndöm és ő is megölelt.
-Szeretlek kislányom!-mondta és elengedett.
Megfogtam a bőröndöt és komótosan elindultam magam után húzva bőröndöm. Amint közeledni kezdtem egyből kiszúrtam Kook-ot amint nekem kapálózik, nem ám integetne, szabályosan mintha forgalom irányítónak készülne. Rá eresztettem egy csöppet a mostani életérzésemből és máris abbahagyta, szerintem kicsit összeszarta magát. Berakom a busz csomagtartójába a bőröndöm és leülök egy tetszőleges helyre és amint felért Kook elindul felém de amint ránézek kicsit előrébb megáll és leül ott.
-Kook, gyere már!-szólok neki mire hátranéz, megvillantja 100 wattos mosolyát és mellém tanyázik.
-Azt hittem hogy ma is gyilkolós kedvedben vagy.-ránézek és egyből abbahagyja a rizsázást.
-Gondoltam...-mondja magának én pedig beteszem a fülembe a fülhallgatót és lecsukom pilláimat.
Üdv:Hyun Joo
-Mindjárt megyek!-ordítok le szüleimnek. Beállok a tükör elé és a fejemre teszek egy baseball sapkát majd elindulok lefelé, de mielőtt a lépcsőhöz érnék a bekopogok a húgom szobájába.
-Mimi? Haragszol?-kérdezem és óvatosan benyitok és ekkor egy párna érkezik az arcomba.
-Kösz. Ezt vehetem egy igennek?-beljebb lépek és ekkor tűnik fel hogy korom sötét van az egész szobában. Felveszem a sapkám ami még a párnával való találkozás után végezte a földön.
-Mimi, ne máár!-megállok, gondolatom szerint a szoba közepén és próbálok tájékozódni a szobában. Lassan hozzászokott a szemem így megláttam ahogy az ágyában fekszik és rázkódik a válla. Odamentem mellé és leguggoltam majd elkezdtem simogatni a hátát.
-Mimi, miért sírsz? Azt ne mond hogy azért mert elmegyek.-mondom mire hirtelen felül és magához ölel.
-Héhéhé, lassabban, rád fogok esni.-mintha meg se hallotta volna, rántott egyet rajtam és rá is estem mire elkezdtünk nevetni.
-Te beteg vagy.-mondom még két feltörő nevetés között.
-Az lehet, de szeretlek és nem akarom hogy elmenj. Vagy megyek veled!-felül és telibe fejel.
-Nem jöhetsz még. Amint betöltöd a 18-at jöhetsz, addig nem.-mondom miközben megtapogatom az ütközés helyét.
-Lekísérsz?-kérdezem miközben feltápászkodok róla.
-Nem!-mondja durcásan.
-Ne gyere ide te.-megyek oda hozzá és ölelem meg. Hozzám bújik és nem akar elengedni.
-Szeretlek.-dörmögi a felsőmnek.
-Én is, de most mennem kell.-mondom és elengedem.
Hülyén hangozhatott ez az egész, de köztünk nem lehetne szorosabb kötelék. Arról nem is beszélve hogy sokszor a pasijának néztek ezért szakítottak vele. Nem szép de míg mentem lefelé a lépcsőn végig mosolyogtam. Már nem tudok mit tenni csak mosolygok az ilyen esteken. Az elején még magamra vettem az ilyen beszólásokat hogy: "Ez nem normális!", "Ez most fiú vagy lány" de még olyat is kaptam hogy "Szörnyszülött, a családja biztos utálja!" aztán meg kellett lepődniük. Arról nem is beszélve hogy nem tudtam a elvégezni a dolgomat vagy egyszerűen csak belenézni a tükörbe mert egyik helyre sem "illettem" igazán. Leértem a lépcsőn majd apu megfogta a bőröndöm és kicipelte a kocsihoz. Betette a csomagtartóba és miután mindenki beült beindította majd kitolatott a feljáróról és elindultunk a megadott helyre ahonnan indult a busz. Amikor már közeledtünk egyre csak nőttek az autók a köves út szélén. Apu megállt a sor végén majd kiszálltunk és nem szabadultam, anyu úgy összeszorongatott hogy hirtelen elgondolkoztam hogy meg van e még az összes csontom, épségben. Még mielőtt elengedett volna megkérdezte.
-Biztos hogy ezt szeretnéd?
-A lehető legbiztosabb.-mosolyogtam rá mire kaptam két puszit.
Apu előrehozta a bőröndöm és ő is megölelt.
-Szeretlek kislányom!-mondta és elengedett.
Megfogtam a bőröndöt és komótosan elindultam magam után húzva bőröndöm. Amint közeledni kezdtem egyből kiszúrtam Kook-ot amint nekem kapálózik, nem ám integetne, szabályosan mintha forgalom irányítónak készülne. Rá eresztettem egy csöppet a mostani életérzésemből és máris abbahagyta, szerintem kicsit összeszarta magát. Berakom a busz csomagtartójába a bőröndöm és leülök egy tetszőleges helyre és amint felért Kook elindul felém de amint ránézek kicsit előrébb megáll és leül ott.
-Kook, gyere már!-szólok neki mire hátranéz, megvillantja 100 wattos mosolyát és mellém tanyázik.
-Azt hittem hogy ma is gyilkolós kedvedben vagy.-ránézek és egyből abbahagyja a rizsázást.
-Gondoltam...-mondja magának én pedig beteszem a fülembe a fülhallgatót és lecsukom pilláimat.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)