4. rész

Reggel korán felkelek, elmegyek egy kört futni, gondolkoznom kell ja és hát csodák csodájára megszerettem a futást. Éjszaka sokáig gondolkoztam és kirajzolódott bennem hogy mit is fogok csinálni. Daesung-ot kihívom, ököl az ököl ellen, nincs sok veszteni valóm, már az sem érdekel ha haza küldenek. Muszáj lesz vagy Sugát vagy Jongkook-ot küldenem, elsőre nem szabad hogy kiderüljön mit tervezek, de inkább Sugát küldöm, Kook-ot élve felfalná és még túl fiatal ehhez az egészhez. Matrica lenne belőle, néha tényleg idegesítő de azért jó fej, nem szeretném ha baja lenne. Végig gondolva hogy mit kéne üzennem Daesung-nak már vissza értem a házhoz és belépve az ajtón megláttam hogy mindkettő még húzza a lóbőrt. Leültem az ágyamra, úgy is az enyém mellett van a Sugáé is, még el sem kezdtem keltegetni amikor félig nyögve, félig pedig lehelve mondta ki álmában a nevem. Nem kicsit lepődtem meg, az ágyamon lehető legtávolabb ugrottam és ott próbáltam rendezni a lélegzet vételeim, ő pedig semmit nem törődve az ágy okozta nyikorgással fordult a fal felé. Jó negyed óra telt el mire közelebb mentem és elkezdtem keltegetni, óvatosan simogattam a vállát meg a fejét, de semmi. Már az jutott eszembe hogy lehúzom az ágyról mikor simogattam az arcát, de erre lassan elkezdte nyitogatni pilláit és mire kitisztult a látása maga alá rántott, sokáig nézett a szemembe kapkodva a levegőt, egy idő után viszont megszólalt.
-Uhh, bocsi. Elragadtattam magam.-azzal le is mászott rólam majd az ágy másik végébe húzódott és a haját kezdte el tépni. Fel ültem és óvatosan levettem kezeit a fejéről.
-Semmi baj, voltam már más helyzetben is.-mondtam miközben mellé ültem. Na most vagy soha, ha most nem mondom megbánom.
-Suga, figyelj. Segítenél nekem valamiben?-tettem fel a mindent eldöntő kérdést. Ha már itt nemet mond akkor vége van és mást kell kitalálnom.
-Talán. De miben?-kérdezi miközben fürkészi arcomat.
-Tudod, tegnap volt az a Daesung-os incidens és hát most ki akarom hívni, egy az egy ellen, de nem szabad megtudnia hogy én leszek ott. Csak kicsit megleckéztetem, ennyi az egész.-hadarom el gyorsan neki mire is gondoltam.
-Normális vagy? Az nem tűnt még fel hogy ő pasi, te meg csaj vagy, hm? Vagy az nem érdekel esetleg hogy matrica lesz belőled?-hadarja egymás után az érveket, de engem már nem is érdekel. Namjoon is ha lenne annyi bátorsága már rég jött volna és elmondja mi van vele, vagy mit érez, erre fel semmi. Ja, most meg Suga. Mi lesz itt velem?
-Nyugodj már le, nem vagyok én olyan puding hogy hamar ki lehet engem végezni. És nem lesz semmi bajom.-mondom neki egy biztató mosoly kíséretében.
-És mi erre a biztosíték?-kérdezi gyanakodva.
-Fekete öves karatés vagyok és taekwandoztam is. Ez nem elég?-kérdezem őszintén.
-Nem? Ez ellen még egy vállról indítható rakétavető is kevés lenne. Valami más?-kérdez vissza. Ennyire nem bízik bennem?
-Ennyire nem bízol bennem?-kérdezek sokadjára, lassan ár feljön a nap és még mindig nem vergődtünk zöld ágra. Nem mond semmit csak elkezdi rázni a fejét. Gondolkozás nélkül hajolok oda az arcához és nyomok orcájára egy puszit.
-Ez így már elég?-kérdezem tőle mire fogja magát, elhasal az ágyon és magára cibálja a takarót. Ezt ugye vehetem egy igennek? Hangosan felnevetek mire valamit morog a takaró alól, oda hajolok hogy haljam és még rá is kérdezek.
-Mit mondasz? Nem hallom.
-Jól van, megcsinálom. De mi mondjak és egyáltalán hova küldjem?
-A kantin mögé, ott amúgy sem lát senki. Ügyes kisfiú vagy te, kitalálod magadtól is.-paskolom meg ott a takaró kupacot ahol a fejét sejtem és rávetődök a saját ágyamra. A délelőtt viszonylag laposan telt, izgultam hogy mi lesz Eljön vagy nem? Remélem Suga valami jót talál ki és eljön, mert ha nem, őt fogom kilapítani. Ebéd után visszamentem a házba és vártam, mikor jön Suga hogy szólt neki és hogy ott lesz-e. Valakin le kell vezetnem a haragomat, valószínűleg ha Namjoon-t akarnám megverni ki is röhögne, utána meg nyolc napon túl gyógyuló sérülésekkel feküdne a kórházban engem meg egyenesen hazáig rugdosnának. Amíg ezen gondolkozom, Suga már jön is, fel ülök az ágyban és úgy nézek rá. Na most ugrik a majom a vízbe!
-Azt mondta ott lesz...-mondta és leült az ágyára.
-De mikorra mondtad neki?-kérdeztem izgatottan. Na most fogom agyon verni azt a kis szőkeséget.
-Egy óra múlva.-mondja majd grimaszba rándul az arca és elfekszik az ágyán és kezeit az arca elé teszi. Tudom hogy bántja a dolog, de nem tudok mit csinálni. Oda megyek az ágya mellé s leguggolok.
-Ugye ott leszel?-semmi válasz.-Kéééééééérlek!-rázom meg a kezét.
-Nem ígérek semmit.-dünnyögi.
-Nekem az is elég. Úgy is tudom hogy ott leszel.-mondom mosolyogva és visszafekszek az ágyamra. Aludnék, de minek? Annyira izgulok hogy végre meg mutathatom mit tudok, és Daesung-ot is móresre taníthatom. Már fél órával előtte ott ültem a kantin épületének dőlve és tépkedtem a fűszálakat. Daesung szőke feje már a távolban virított ahogy kinéztem az épület mellett. De nem egyedül jött. Suga, KINYÍRLAK! Mikor ide értek láttam azt a fölényes mosolyt az arcán, majd letörlöm a képéről.
-Nem gondoltam hogy csak így egyedül leszel ellenem, de mivel egyedül vagy még bennem is van annyi gerinc hogy ne többszörös erővel menjünk rád.-mondta negédes hangon.
-Na ne röhögtess!-és azzal talpra is ugrottam.-Benned gerinc? Hol? Hova dugtad?-kezdem körbe nézni minden oldalról.
-Meddig akarsz szórakozni, nem érek rád! Éppen egy póker partit csaptál agyon, szóval ha nem akarod feltörölni a képeddel a földet akkor sietsz mert különben megjárod!-megrecsegtette ujjait és kiköpte a rágót a szájából.
-Felőlem kezdhetjük.-mire ezt ki mondtam és körbe néztem, akkor láttam milyen sokan van a néző közönség. Ez nagyon nem jó, fel fog tűnni és egyből keresni fognak. Alapállásba léptem, magam elé emeltem a két öklöm és dühösen a szemébe néztem, kicsit meg inogtam de bírnom kell. Először engem ért egy jobb horog amitől még a szám is felszakadt, de rögtön meg ajándékoztam a sarkammal a bordái között mire feljajdult és az oldalához nyúlt.
-Csak nem fájt? Cöhh..-na ekkor vérszemet kapott és rúgni, ütni kezdett ahol ért és jócskán kaptam én is, többnyire a hasamba rúgott és ütött, de kapott a szemem is nem keveset. De nem lettem adósa, a térdét háromszor kirúgtam így már a földön feküdte és még próbált kigáncsolni de nem jött össze neki.
-Kelj már fel a földről! Vagy ilyen jóba lettetek? Nem hinném! Na gyerünk, elver egy......-na majdnem kimondtam mi vagyok, egy hajszálon múlt. Szenvedve de felkelt a földről, ám ahogy be akartam még egyet  húzni neki, valaki megfogta az öklöm és a hátam mögé húzta a kezem és kegyetlenül fájt. A vállam fölött felnéztem és Namjoon-t véltem felfedezni, de most már nem a feje tetején volt a haja, hanem ki.....volt.....vasalva. Ez még viccnek is rossz, ám ez az igazság. Megláttam Jin-t is aki ebben a pillanatban ordította el magát.
-Ki kezdte?-csend, senki nem mondja hogy én voltam, ez kedves. Vagy csak félnek? Na ez vicces, vagy nem!
-AZT KÉRDEZTEM KI KEZDTE?-még hangosabban ordított, már az én fejem is bele fájdult.
-Én voltam.-vallottam be, de csak úgy hogy még csak éppen Namjoon hallotta. Namjoon már száz százalék hogy hallotta mert oda cibált Jin elé és megszólalt.
-Hyunjoo volt.-mondta már érthetőbben. Jin-nek csak grimaszba rándult az arca és elment mellettem én pedig utána fordultam.
-Miért van az, hogy nekem semmi büntetést nem szabtok, ellenben a többiekkel? Én is ugyan olyan vagyok mint a többiek!-dobbantottam egyet. Jin minden tudóan mellém nézett, tehát Namjoon miatt. Daesung-ot elvitték az orvosiba engem meg Namjoon a fő épületig kísért és oda is a szobájába majd leültetett egy székre.
-Ez mire volt jó, hm? Teljesen el ment az eszed?-mióta tegeződünk? Ja, meg van.
-És te? Neked mire volt jó az hogy szinte a széltől is védtél? Ha valamit akarsz mondani, akkor most mondd. Tovább már nem vagyok rá kíváncsi.-egyre idegesebb és idegesebb leszek.
-Le kezelem a sebeid és menj vissza házba!-mondja majd kihúzza az asztal fiókot és kivesz egy elsősegély dobozt. Le ül velem szemben és elkezdi letisztítani a szám széléhez száradt vért majd a szemöldökömnél ahol felszakadt, rá tesz egy seb tapaszt, majd komótosan visszateszi a fiókba a dobozt és csak néz rám. Fel állok a székből és elindulok az ajtó felé,  már nyomnám le a kilincset amikor a szabad kezemet megfogja és megránt majd a falhoz passzíroz. Mondd ki! Vagy hagyd a fenébe.
-Tudod...áhh olyan furcsa. Nem egy kapcsolatom volt és még is most érzem magam a legfurcsábban. Sőt azzal sincs bajom hogy mind a ketten pasik vagyunk, de itt...itt nem fogadják ezt el.-mondja de még a szavába vágok.
-Mit mondtál?-lehet hogy most ült ki az arcomra az összes értelem ami belém szorult.
-Azt..azt hogy nem fogadják el...
-Az előtt!
-Hogy mind ketten pasik vagyunk.-na itt majdnem elnevettem magam.
-Én nem pasi vagyok!-mondom neki szinte mosolyogva.
-He?-értelmes vagy, mondhatom.-De..de hát akkor?
-Én lány vagyok!-még mindig nem hiszi el.
-Kom...komolyan?-kérdezi bizakodva.
-Mondani már mondtam. Mutassam?-néz rám és még mindig néz rám majd rátapad ajkaimra.