3.rész

-Miért nem ütsz meg, vagy röhögsz ki? Hmm?-erőtlen volt a hangja még is élesen hasította végig a levegőt. Amint viszont elérte a fülem a lelkem mélyén valami megmozdult. Hirtelen majdnem elsírtam magam. Ha ennyire szenved miért nem mondja el mit érez? Ezzel csak  magának árt, de miért nem mondja el. Még mindig néztünk egymás szemébe amikor újra megszólalt.
-Ha, miért nem teszed? Meg tehetnéd...-nem fojtatta hanem megint csak belevert ököllel a falba amit már csak hallottam, nem bírtam tovább ott maradni. Nem tudtam tovább nézni, elindultam vissza arra amerről jöttem majd megvártam amíg elállt az eső és visszafutottam a házhoz. Az ajtón belépve Kook még mindig a ruháimat mosta. A többit meg kiterítette az ágyak közötti fa lécekre.
-Kook!-szólok neki.
-Hm?-mondja a ruháimnak.
-Állj fel!-utasítom. Meg is teszi és felém fordul. Nem szoktam ilyet csinálni de megöleltem, amikor kínom van általában hugit szoktam agyon ölelgetni de volt már olyan pillanat is amikor Kook-ot rohamoztam meg. Most is egy ilyen pillanatomban kaptam el szegényt. Kicsit meglepődött aztán visszaölelt. Annyira jól esik ilyenkor ha valakit megölelhetek. Namjoon kirohanása kicsit meglepett és rosszul is esett, elmondhatná és nem nagyon hadakoznék ellene. De nem, ő még szenvedni akar. Elválok Kook-tól majd rá mosolygok, megveregetem a vállát és megszólalok.
-Abba hagyhatod.-mondom neki miközben végig fekszek az ágyamon.
-De még van...-kezdené.
-Hagyd abba a mosást!-vágok közbe erélyesebb hangnemben.
-..kettő.-befejezi a félbe vágott mondatát, megtörli a kezét és ő is lefeküdt az ágyára majd kis idő múlva megszólal.
-Mi történt ami ennyire megrázott?-kérdezi halkan.
-Ne firtassuk, majd ha itt lesz az ideje elmondom.-válaszolok és átfordulok a bal oldalamra. Hirtelen eszembe jut Suga.
-Suga?-nézek Kook felé.
-Nem tudom, nem sokkal utánad eltűnt és nem is mondta hova ment hiába kérdeztem.
-Ohh..-ez fura, ezelőtt is feltűnt hogy valami nem stimmel de kezd gyanús lenni a dolog. Nem kell levágni a hajunkat, még egy szőke srácot is láttam ami még furcsább. És most ez is, az egész terület tisztára kihalt volt, sehol egy lélek. Ahogy tovább gondolkozom még több kérdés gyűlik össze és már el is álmosodom. Arra kelek hogy valaki rázza a vállam de nem tudom ki az, ismerős a hangja de nem tudom ki lehet az. Lassan nyitom ki a szemem és meglátom magam előtt Namjoon fejét. MOST MI VAN??? Hajnalba még vergődött most meg mintha mi sem történt volna, jön és felébreszt.
-Azt hittem már megint el ájultál..egyébként azért jöttem mert nem úszod meg a 3 km futással, beiktatunk más fajta edzést is csak kicsit lightosabbat, úgyhogy szedd össze magad és gyere 10 perc múlva a fő épülethez.-ezt gyorsan elhadarta, majd kiment az ajtón. Kicsit összeszedtem magam és elindultam a főépület felé, Namjoon kint várt az ajtónál. Bemegyünk majd megint több kanyargós folyosón végig megyünk és belépünk egy edzőterem féleségbe.
-Itt fogsz addig edzeni amíg fel nem épülsz, de csak alap feladatokat kell csinálnod.-mondja kiimérten  majd odamegyünk egy futópadhoz és elindítja 3-as fokozaton majd rálépek és így megyek egy fél óráig majd egyre feljebb viszi a fokozatot és a legvégén már a tüdőm kiköpve futok. Erre leállítja én meg majdnem levágódok róla, hát nagyon kedves vagy, köszi. Még emeltem súlyt is aztán mehettem kajálni és végül beestem az ágyba. És ez ment végig egész héten amíg még "betegnek" voltam titulálva. Éppen nagyban eszünk a kantinban amikor az a szőke srác odajön és szó nélkül levágja kajástól a tányérom mire kirúgom magam alól a széket és farkas szemezek vele mire megszólal.
-Anyuci pici fiacskája, míg te az utóbbi egy hétben a széltől is védve voltál az nem volt feltüntetve hogy egy melletted lévő srácnak ugyanúgy mennie kellett kiképzésre és igen utalok itt magamra!-a mondat utolsó szavát már ordította.
-Figyelj, én nem tehetek róla hogy ez volt. Megtörtént, kész vége. Gondolom olyan tökéletes teljesítményed volt hogy megtehetted, egyébként ha tudnád hányszor kellett nekem is kifutnom a tüdőmet akkor ne járna a pofád!-vágok vissza neki, nem is gondolkozom rajta. Elkezd vörösödni a feje majd amikor elmegy mellettem direkt neki megy a vállamnak. Kook és Suga félve állnak fel miközben én az asztalra támaszkodok és szemezek az üres tálcámmal.
-Hallod, ezt nem kellett volna. Ő Daesung, vele nem jó ötlet packázni, sokunkba belekötött és még néhányónkat el is vert...-itt elhalkult Kook hangja, erősen belevágok az asztalba, felé fordulok és gallérjánál fogva feljebb emelem.
-Téged is?-kérdezem tőle dühösen. Túl sokat képzel magáról az a Daesung hogy ekkora legyen a szája. Kook nem szól semmit csak lehajtja a fejét. Elengedem a gallérját és eleresztek egy kulturált "basszameg"-et és elindulok megkeresni Namjoon-t. Azt már nem kérdezem meg magamtól hogy miért de próbálom tőle is kideríteni az okát amiért ennyire próbált vigyázni rám. Nem kell engem félteni, erre most ő belekontárkodik és most én lettem az "anyucipicifiacskája" na megmutatom én neki ki az anyuci pici fia. Berontok a fő épületbe és elindulok Namjoon szobája felé, amint oda érek kopogok de választ sem várva bemegyek és behúzok neki egyet, túl sok volt ez nekem mostanában, ezelőtt ezt akarta hogy üssem meg, hát most megkapta.
-Lebuktál!-csak ennyit mondtam neki és nem is foglalkoztam a csodálkozó Jin-nel, merthogy neki is kiderült ez egy hét folyamán a neve. Visszaindultam a házba és levágódtam az ágyra és már csak a holnapi napot vártam mert van egy tervem...