1.Rész

Arra ébredek hogy a busz egy óriásit fékez én pedig telibe fejelem az előttem lévő ülést. Visszaestem az ülésembe és elkezdtem tapogatni a homlokom majd észreveszem hogy az eszeveszetten röhögő taknyos az én legjobb barátom, mellettem ül. Viszont ahogy észreveszi hogy őt nézem az arcvonásai rendeződnek és elindul a buszról lefelé. Éppen lelépnék az utolsó lépcsőfokról amikor valamelyik barom elém teszi a lábát én pedig kecsesen pofára vágódnék de még éppen meg tudom tartani magam és felegyenesedem majd meglátom a gúny mosolyra húzott fejét mire éppen csak megfogom a pólója gallérját és lelépve a buszról elkezdem bámulni. Tehetetlen ilyen esetben, nem tud semmit tenni. Elkezd kapálózni mire sípcsonton rúgom és elengedem de nem tud talpon maradni, a földre rogyik és úgy tapogatja a rúgás helyét.
-Még mindig vicces? Tahó!-felnéz rám de nem szól semmit. Ki veszem a buszból a bőröndöm és a bejárat felé vesszük az irányt, fél úton viszont Kook valahogy mellém keveredik.
-Meg ílyedtek tőled.-súgja oda nekem mire felnevetek.
-Kik?-nézek rá kissé bambán.
-Mindenki!-vágja rá mire megint rám tör a röhögő görcs.
-Jól teszik.-veregetem vállon mire egy kissé ílyesztő kinézetű parancsnok állít meg minket a bejárat előtt.
-Üdvözlöm a taknyosokat! Előre kijelentem hogy ez nem valami óvoda esetleg bölcsőde, hogy itt pátyolgassunk akárkit is. Aki nem érzi elég jónak magát, vagy már esetleg betojt akkor fordulhat is vissza, nincs szükségünk anyámasszony katonáira. Na, valaki lelép?-csend és hullaszag, senki nem mozdul, vagyis de. Vagyis majdnem, az aki ki akart gáncsolni a buszról lefelé, ő elég nagy vacilálás közepette van de mégis marad.
-Ennek örülök! Vagyis majd meglátjuk ki marad és ki megy. Két hét múlva ugyanis még néhány nyuszitól el fogunk válni. Elintéztük ezt is viszont akkor én most bemutatkoznék. Kim NamJoon, alezredes vagyok.-itt még mellé állt egy másik-Én Ah SeokJin százados vagyok.-visszavette a szót az alezredes-Ma fognak beköltözni majd egy gyors felmérés szerint kétfelé fognak válni, az egyik csapat SeokJin kezei alatt fog munkálódni míg a másik az én vezénylésem alatt lesz kiképezve. Értve vagyok?-mindenki egy egyhangú "igen"-nel válaszolt.-Akkor menjünk be!-belépünk a szürkére mázolt vaskapun. Bent viszont egy óriási nagy terep tárul elénk, az egyik oldalon épületek sorban, a másikon viszont kemény kiképző pályák sorozata.
-A lakóegységekben 6-ossával lesznek elhelyezve.-majd véletlenszerűen lettünk szétosztva. Az a kis nyomi is mellénk lesz beosztva, ja igen Kook még mindig mellettem van. Az az érzésem hogy az a bunkó nem fog rólam leakadni és kellve-kelletlenül mellém lesz beosztva. Ki kellett húzni hogy ki melyik házban lesz, mi a 4-es számút kaptuk. Odamentünk a házhoz és ott is ki lett sorsolva ki hol alszik, három emeletes ágy van egy házban.Köztudottan utálok felül aludni, így pechemre persze hogy egy felső ágyat húzok ki. Jongkook viszont lentit így cserélünk. Bemegyünk a házba és ami elém tárul az kész halál, a pókhálók olyan szépen keresztezik a ház teljes hosszát mint egy gyönyörű alkotás. A por vastagságára már akkor rájövök amikor a kis "kigánycsolomazeggyiketmertazhúdebuli" elkezd köhögni, de olyan mértékben hogy azt hiszem megmutatja belsője teljes tartalmát. Az ajtóval szemben lévő ágyat választom amikor Kook egy kecses mozdulattal repül egyet és kiköt a felső ágyon. Éppen pakolnék ki amikor Mr. Kim bevágja az ajtót majd elordítja magát "GYÜLEKEZŐ!" azzal megy tovább. Felállok az ágyamról mire Kook is akkor dönti el hogy na most akkor ő is elindul és a nyakamba köt ki.
-Te beteg állat! Szállj már le rólam!-én ordibálok rá ő meg csak mosolyog majd kis idő után elkapja a röhögőgörcs és nem tudja abbahagyni. Kilépünk a házból és a kinti képnek teljesen olyan feelingje van mint egy hangyaboly. A srácok teljes összevisszasága még az én arcomra is mosolyt csal. Nemsokára feltűnik a két parancsnok.
-Most mindenki megkapja a katonai ruhát és 5 perc múlva itt állnak előttünk, értve?-elhangzik az egyhangú "IGENIS" majd bő 20 percbe telik míg mire megkapja mindenki a rá való ruhadarabot és máris rohanunk vissza a házakba átöltözni. Nem kínlódhatok így a fiúknak háttal felvettem a felsőt és a nadrágot majd a bakkancsot és a sapkát és az a legmeglepőbb hogy én lettem kész a leghamarabb. Kilépek a házból és ugyanott látom a két parancsnokot, meg se mozdulnak, rezzenéstelen arccal néznek előre. Lassan de biztosan közeledek feléjük, ám egy óvatlan pillanatban valaki a hátamra veti magát és próbálom magunkat megtartani és egy kis idő után sikerül is de azonnal le is ugrik a hátamról majd egy szempillantás alatt 180° fokos fordulatot veszek és Kook-ot látom visszafelé szaladni. Játszunk mi még szilvásdit! Mire odaérek már egy páran ott állnak. Nem sokat kell várni mire egyszerre-csak azt nem tudom hogy-elordítják magukat.
-AZ UTOLSÓ 5 EMBER 100 FEKVŐTÁMASSZAL GAZDAGODIK!-fél perc múlva úgy törnek ki egyik-másik házból mintha égne, 1 perc alatt már sorban álltunk és vártuk hogy melyik kiképző pályát kapjuk.
-Mindenki egy pályán fog végigmenni, még most, hogy szét tudjuk osztani a társaságot. E a pálya állni fog egy szögesdrót szőnyeg ami alatt végig kell kúszniuk majd egy fal amire egy kötél segítségével fel kell mászniuk, le kell ugrani a másik oldalon majd jön 2 km futás és egyelőre ennyi. Rajtra indul mindenki. Meg értette mindenki?-"IGEN" ordítja mindenki.
-Hát akkor...RAJT!-azzal mindenki mint aki hülye neki iramodott, Jongkook belefejelt szabályosan a szögesdrót alatti agyagos, sáros trutyiba, de nem nagyon foglalkozott vele, letörölte az arcáról és mászott keresztül a több mint 20 méter hosszú szögesdrót alatt. Lassacskán beelőztem, mikor viszont felmásztam a falra és le akartam ugrani akkorát hasaltam a földre hogy még én is majdnem elröhögtem magam. A 2 km-res futás viszont halál volt ezek után de így is én lettem az első. Amint viszont beértem éreztem hogy összecsuklik a lábam és a földre rogyok, ezek után viszont se kép, se hang....