Bevezető

Sziasztok! Vagy mi....... Nem nagyon szoktam ismerkedni de most megteszem és végigkövethetitek mit hozok össze a katonaságban. Végül is semmi extra de majd meglátjátok és azt hittem mindenre fel tudok készülni de egy valamire nem, ez pedig a szerelem. Próbáltam elkerülni de nem jött össze, mint amikor a légy belerepül egy pókhálóba és nem tud szabadulni...én is így jártam, belekerültem egy csapdába ahonnan nem tudtam szabadulni. Majd méregként töltötte meg a belsőmet és egyre keserűbbé tette a napjaimat majd egyszer csak kiderült és megkönnyebül....hettem volna, de ezután jött még a java. Majd még találkozunk, addig is olvassatok sokat és legyetek jók!

Üdv:Hyun Joo



-Mindjárt megyek!-ordítok le szüleimnek. Beállok a tükör elé és a fejemre teszek egy baseball sapkát majd elindulok lefelé, de mielőtt a lépcsőhöz érnék a bekopogok a húgom szobájába.
-Mimi? Haragszol?-kérdezem és óvatosan benyitok és ekkor egy párna érkezik az arcomba.
-Kösz. Ezt vehetem egy igennek?-beljebb lépek és ekkor tűnik fel hogy korom sötét van az egész szobában. Felveszem a sapkám ami még a párnával való találkozás után végezte a földön.
-Mimi, ne máár!-megállok, gondolatom szerint a szoba közepén és próbálok tájékozódni a szobában. Lassan hozzászokott a szemem így megláttam ahogy az ágyában fekszik és rázkódik a válla. Odamentem mellé és leguggoltam majd elkezdtem simogatni a hátát.
-Mimi, miért sírsz? Azt ne mond hogy azért mert elmegyek.-mondom mire hirtelen felül és magához ölel.
-Héhéhé, lassabban, rád fogok esni.-mintha meg se hallotta volna, rántott egyet rajtam és rá is estem mire elkezdtünk nevetni.
-Te beteg vagy.-mondom még két feltörő nevetés között.
-Az lehet, de szeretlek és nem akarom hogy elmenj. Vagy megyek veled!-felül és telibe fejel.
-Nem jöhetsz még. Amint betöltöd a 18-at jöhetsz, addig nem.-mondom miközben megtapogatom az ütközés helyét.
-Lekísérsz?-kérdezem miközben feltápászkodok róla.
-Nem!-mondja durcásan.
-Ne gyere ide te.-megyek oda hozzá és ölelem meg. Hozzám bújik és nem akar elengedni.
-Szeretlek.-dörmögi a felsőmnek.
-Én is, de most mennem kell.-mondom és elengedem.
Hülyén hangozhatott ez az egész, de köztünk nem lehetne szorosabb kötelék. Arról nem is beszélve hogy sokszor a pasijának néztek ezért szakítottak vele. Nem szép de míg mentem lefelé a lépcsőn végig mosolyogtam. Már nem tudok mit tenni csak mosolygok az ilyen esteken. Az elején még magamra vettem az ilyen beszólásokat hogy: "Ez nem normális!", "Ez most fiú vagy lány" de még olyat is kaptam hogy "Szörnyszülött, a családja biztos utálja!" aztán meg kellett lepődniük. Arról nem is beszélve hogy nem tudtam a elvégezni a dolgomat vagy egyszerűen csak belenézni a tükörbe mert egyik helyre sem "illettem" igazán. Leértem a lépcsőn majd apu megfogta a bőröndöm és kicipelte a kocsihoz. Betette a csomagtartóba és miután mindenki beült beindította majd kitolatott a feljáróról és elindultunk a megadott helyre ahonnan indult a busz. Amikor már közeledtünk egyre csak nőttek az autók a köves út szélén. Apu megállt a sor végén majd kiszálltunk és nem szabadultam, anyu úgy összeszorongatott hogy hirtelen elgondolkoztam hogy meg van e még az összes csontom, épségben. Még mielőtt elengedett volna megkérdezte.
-Biztos hogy ezt szeretnéd?
-A lehető legbiztosabb.-mosolyogtam rá mire kaptam két puszit.
Apu előrehozta a bőröndöm és ő is megölelt.
-Szeretlek kislányom!-mondta és elengedett.
Megfogtam a bőröndöt és komótosan elindultam magam után húzva bőröndöm. Amint közeledni kezdtem egyből kiszúrtam Kook-ot amint nekem kapálózik, nem ám integetne, szabályosan mintha forgalom irányítónak készülne. Rá eresztettem egy csöppet a mostani életérzésemből és máris abbahagyta, szerintem kicsit összeszarta magát. Berakom a busz csomagtartójába a bőröndöm és leülök egy tetszőleges helyre és amint felért Kook elindul felém de amint ránézek kicsit előrébb megáll és leül ott.
-Kook, gyere már!-szólok neki mire hátranéz, megvillantja 100 wattos mosolyát és mellém tanyázik.
-Azt hittem hogy ma is gyilkolós kedvedben vagy.-ránézek és egyből abbahagyja a rizsázást.
-Gondoltam...-mondja magának én pedig beteszem a fülembe a fülhallgatót és lecsukom pilláimat.